2021. április 28., szerda

Csabai Márk: Egy csibész naplója (Egy csibész naplója 1.)

 Egy fordulatokkal teli krimit olvastam Csabai Márk tollából Egy csibész naplója címen. Köszönöm a Magyar Szerzők Könyvei Magazinnak, hogy közölhetem a véleményemet róla. 

 


 

Fülszöveg:

 

Keményfiúk, keményzsaruk, maffiózók népesítik be Csabai Márk könyvét, mely a Nemzeti Nyomozó Iroda egy nagy nemzetközi droghálózat elleni hadműveletének ezerrel pörgő, lebilincselően érzékletes leírása.

Veszélyes élet a csibészé, minden órája izgalmakkal és meglepetésekkel van tele. A történet oly hitelesnek tűnik, hogy akár igaz is lehet, bár sem a nemzetközi alvilág királyai, sem a Nemzeti Nyomozó Iroda ügynökei nem igazán kedvelik, ha megismerik őket. A kivétel Gabriella, a Széplábú, mert ő eleve nyomozótisztként mutatkozik be. És még ő sem feltétlenül az, akinek mondja magát…

Naplóírónk jóeszű, vitriolos és mégis szellemes tollú, a szervezett bűnözés csapdákkal teli világában otthonosan és mégis amatőrként szemlélődő pesti vagány, aki stílust Raymond Chandlertől és Rejtő Jenőtől tanult. Témája a budapesti Nagykörúton és a római Via Veneton termett. Figurái pedig egyenesen a terézvárosi aszfaltról sétáltak be az utóbbi évtizedek egyik legizgalmasabb magyar krimijébe.

 

Vélemény:

5/5

 

Általában, ha egy könyvet olvasok, sokkal inkább számít a tartalom, mint a külcsíny. Ezért sem szoktam hosszan véleményezni a kezembe kerülő könyvek borítóját. Ez alkalommal azonban kivételt teszek, hiszen míg a tartalom nagyon tetszett, a kinézet már kevésbé. Nem is értettem, hogy ez a borító miként kapcsolódik magához a történethez. Tudom, mostanában a trendek azt mutatják, hogy egy szép férfival és/vagy szép nővel mindent el lehet adni, számomra fontos, hogy a borító valamennyire azért kapcsolódjon a szöveghez. Ez itt szerintem nem jött össze. De ennyi elég is a borítóról! Magát a tartalmat illetően az első dolog, ami megfogott, az az író stílusa volt. Pörgősen, lendületesen, sok helyütt viccesen ír. Szerintem ez a stílus is olyan, amit lehet nagyon szeretni, vagy nagyon utálni, és nálam az előbbi történt.

Adott a csibészünk, akinek a szemüvegén keresztül látjuk a történéseket. Ez a srác már alaphelyzetben is feszegeti a határokat, de aztán Széplábú Gabriella rendőrnő hatására belekerül egy fedett akcióba. Nem más a feladata, minthogy beszivárogjon az alvilág drogbárói közé. Így lesz belőle először Rikki, a nagyszájú, kicsit egyszerű faéknek tűnő verőlegény társa, majd Bao vietnámi maffiózó lányának a testőre és egyben szeretője. Az egyes szám első személyű elbeszélésmód miatt főként a főszereplőt, és annak gondolatait ismerhetjük meg, de mellette fel-feltűnnek igen hangsúlyos karakterek, mint amilyen az említett Rikki is. Szeretem azokat a szereplőket, akik bár első ránézésre nem tűnnek túl eszesnek, mégis ontják magukból az életbölcsességeket. Az ő esetében miből lesz a cserebogár alapon kiderül, hogy ő is több egyszerű városi tökfilkónál. Emellett megkedveltem még Jusupot is, főszereplőnk hű barátját, akire mindig lehet számítani a bajban. A nyomozónő, Gabriella hol elő-, hol feltűnik a sztoriban. Ő az a tipikus jégkirálynő, aki csak a munkájának él, és nem hagyja magát elcsábítani, vagy mégis?

Ami kevésbé tetszett a történetben, hogy az előzményekből nem derül ki, csibészünk miért is akkora nagy csibész, hogy a rendőrségnek pont rajta akadjon meg a tekintete, s gondolja azt, hogy neki olyan kapcsolatai vannak, ami akár megérhet egy misét. Az kevésbé volt számomra életszerű, hogy a mentőautós baleset után pont ahhoz a maffiózóhoz kerülnek, aki körül szaglászniuk kéne. De hát, ilyenek a véletlenek…

Nagyon tetszett, hogy a könyv egészen különleges szemszögből mutatja be a mai Magyarországot és Budapestet. Nagyon jól szórakoztam csibészünk stílusán, történetein, előadásmódján. Számomra izgalmas fordulatokat vett a nyomozás, végig fenntartotta az érdeklődésemet. Úgyhogy úgy gondolom, bár ez volt az első, nem ez lesz az utolsó Csabai Márk könyv, amit a kezembe veszek. Ajánlom azoknak, akik szeretik a csavaros krimiket és a humoros sztorikat, melyeket férfi főszereplő mesél el igazán pörgős stílusban. Megjegyzem, el tudnám képzelni egy Guy Ritchie filmként is.


Csabai Márk szerzői oldala

Moly

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése