Fantasy világok a magyar irodalomban T. C. Langgal készült interjú ("Talán pont a fantáziavilág az, ami megteremti az egyensúlyt az egyébként nagyon is földhözragadt, gyakorlatias életemben.")

 A Fantasy világok a magyar irodalomban interjúsorozatom keretein belül Lang Tündét, azaz T. C. Langot kérdezem az írásról és a világteremtésről.

 

Köszönöm, hogy elfogadtad a felkérést és beszélgetsz velem erről az érdekes témáról.

Miért pont a fantasy zsánerben kezdtél el írni? Mi vonz benne?

Apukám fertőzött meg gyerekként a megmagyarázhatatlanhoz való vonzódással, amit soha nem fogok kinőni, illetve „gyárilag” is álmodozó Rák vagyok. Tizenévesen olvastam el először Margit Sandemo 47 kötetes, misztikummal fűszerezett történelmi családregényét, a jó és rossz örökös küzdelméről szóló Jéghegyek népét, később még kétszer, a kedvenc részeimet pedig még ennél is többször. Teljesen magával ragadott, általa szerettem bele a fantasybe. Élénk fantáziámat kreatív mederbe terelve kezdtem el írni, magától értetődő volt, hogy ebben a műfajban fogok alkotni. Történeteim a végtelenül romantikus, örök álmodozó, javíthatatlanul idealista és soha meg nem nyugvó lelkem leképeződései, kevés marad meg a realitás talaján. Talán pont a fantáziavilág az, ami megteremti az egyensúlyt az egyébként nagyon is földhözragadt, gyakorlatias életemben.

 Amikor eszedbe jut egy ötlet, hogyan alkotod meg a világot? Mennyi ideig tart kiépítened, és ez mitől függ?

Műfajtól és terjedelemtől függ, hogy mennyi ideig tart a világépítés. Egy regény esetében sok apró részletre kell ügyelni, hosszabb folyamat. Novella esetében lényegesen rövidebb időt ölel fel.

Regényem, A Lámpás nyomában urban fantasy, nem egy teljesen új világot építettem, hanem valós környezetbe helyeztem misztikus elemeket. Azt az érzetet akartam kelteni az olvasóban, hogy az angyalok és démonok köztünk élnek, és a történet akár a valóságban is megeshetett. Ezt az elvet tartom szem előtt novellaírás közben is. Igyekszem olyan helyzeteket megragadni, amellyel az olvasók is találkozhatnak a való életben, ez adja a magot, amely köré felhúzom a történetet.

A Trivium Egyesület Az igaz szerelem pályázatán a legjobb tízbe választott (és azonos címmel megjelent antológiában szereplő) Ebben az életben című novellámban azt az érzést boncolgatom, amit – jó esetben – mindenki megtapasztal legalább egyszer az életben. Amikor az ember első pillanattól fogva megmagyarázhatatlanul erős vonzalmat táplál valaki iránt, olyat, ami elementáris erővel csap le, és képtelenség küzdeni ellene. Camilla ebbe a helyzetbe kerül, vonzalmának tárgya, Casnar pedig azt állítja, hogy már életeket éltek le együtt. Nem lövöm le a poént, hogy valóban így volt-e, mindenesetre ki kellett találnom egy olyan elméletet hozzá, amit Casnar előadhat a lánynak. Mindössze egy apró ötletcsíra kellett hozzá, az írás közben átélt flow állapot hozta magával a részleteket. Mindössze pár hét alatt vetettem papírra.

A Kandalló és fahéj pályázatának legjobbjai közé került, nyomtatott könyvben megjelent Főszereplő ajándékba című novellában bemutatott helyzet gondolatával szerintem sok női olvasó eljátszik: kedvenc könyvének főszereplője egyszer csak megjelenik a lakásában. Nem tartott sokáig kiötleni ennek mikéntjét, sem a sztori lezárásának módját. A visszajelzések alapján több van benne, mint egy novella. Regénnyé bővíteni nagy munka lenne, rengeteg olyan apróságot kéne átgondolni hozzá, ami a novellában lényegtelen, egy regény viszont elcsúszhat rajta.

A Holnap Magazin pályázatán harmadik helyezést elért A nyúlpörkölt – amely miatt eltiltottak itthon a nyúlpörkölt főzésétől – is túllép a valóság határain. Egy családi recept miatt is átválthat a dráma fantasybe… Ennél a zárójelenet pattant ki először a fejemből, ami határozottan nem eshet meg a való életben, onnan építkeztem visszafelé.

Általában a főbb fordulatokat feljegyzem (hogy aztán a felét egy új ötlet, vagy a szereplőm „önállósodása” miatt sutba dobjam), szükség esetén pedig kutatómunkát végzek. A kreált világom szabályait azonban mindig szem előtt tartom.

 Szoktál ihletet meríteni? Ha igen, honnan?

A napsugarak cirógatásából, a hajnalpírból, az alkonyi fényekből, a csillagok pulzálásából, a madarak csicsergéséből, a fodrozódó vízből, a koppanó esőcseppekből, az ázott föld illatából, egy fuvallatból. Egy kellemes dallamból. Egy szemvillanásból, egy érintésből. Egy megrázó eseményből, a lelket emésztő fájdalomból. Megtörtént eseményekből, vagy olyanokból, amelyek majdnem megtörténtek.

A Lámpás nyomában című regényemben egy egész fejezetet szenteltem a 2010-es haiti földrengésnek, és – habár nincs leírva, csak utalásokat tettem rá – a cselekmény is abban az évben játszódik.

Amikor a tavalyi karanténidőszakban maszkban közlekedtem, az ismerőseim nem ismertek fel, ez adta az Index címlapját is megjárt Bevásárlás című novellám alapját. Ez kivételesen mellőz minden fantasyelemet.

De a novellaötletek, leghatásosabb jelenetek, a legmeglepőbb fordulatok, párbeszédek általában az alvás előtti alfa állapotban pattannak ki a fejemből.

 Mit érzel a legnehezebbnek és mit a legkönnyebbnek a fantasy írásban?

A műfaj, ahogyan a neve is tükrözi, tág teret enged a fantáziának, messzire lehet rugaszkodni a valóság talajától, érzékletesebben lehet ábrázolni benne a szereplők közti fizikai, lelki, szociális távolságot. De ha nem kellően erős az alap, könnyen ellentmondásba keveredhet magával az író, és összeomolhat a történet.

 Szerinted lehet a mai világban újat alkotni, amire még senki sem gondolt, vagy az író egyedi látásmódja teszi az adott művet különlegessé?

Nem mondom, hogy lehetetlen teljesen újszerűt alkotni, de nem is tartom szükségesnek az erre való görcsös törekvést. Úgy gondolom, attól még lehet különleges egy mű, hogy divatos kitalált lényeket sorakoztat fel, vagy az alapkonfliktus elsőre nem tűnik meghökkentőnek. Az író szokatlan megközelítése, történetvezetése, saját hangja, egyedi stílusa az, ami különlegessé teszi.

 Számodra mitől lesz egy fantasy középszerű és mitől kiemelkedő?

Egy történetet – nem csak fantasyt – akkor találok jónak, ha hat rám. Emeljen az égig, taszítson a pokolba, nevettessen meg, csaljon könnyeket a szemembe! Rebbentsék pillangók a szárnyukat a gyomromban a szereplők közti izzástól, izzadjak le egy félelmetes jelenetnél! Bosszantson fel, gondolkodtasson el, rágja be magát a bőröm alá! Csak ne tudjak szó nélkül elmenni mellette. Akkor kiemelkedő, ha évek múltán is fel tudom idézni azokat az érzéseket, amelyeket kiváltott belőlem olvasás közben.

 Mit gondolsz a magyar fantasy irodalomról? Külföldi írók meglehetősen komoly műveket tesznek le az asztalra. Szerinted a magyar írók is képesek erre, vagy még messze járunk tőlük?

Egy külföldi könyv híre már megelőzi a kiadást, az olvasók várják, követelik a mielőbbi megjelenést, míg egy magyar szerző esetében a nevét sem ismerik. Fel kell építeni az író brandjét, nagy összegeket fordítani a könyv köztudatba kerülésére, népszerűsítésére... Nem csoda, hogy a kiadók kifizetődőbbnek találják megvenni egy kint már bizonyított könyv kiadási jogát, mint kockáztatni egy magyar író agyszüleményével. De ez nem a minőséget tükrözi. A magyarok is komoly műveket tesznek le az asztalra, csak ezek nem kapnak akkora médiahype-ot, megbújnak a külföldi művek között. Vagy az idegen csengésű írói álnév miatt az olvasók azt sem tudják, hogy az adott könyvet magyar szerző írta.

Az írónő Facebook oldala