Most egy új világot szeretnék bemutatni a felnőtt olvasóknak, ez nem más mint a Mesesarok új rovata a Mesevilág megismerése. E rovat keretén belül beszélgettem Bombicz Judittal, a mesevilág egyik képviselőjével, akinek megjelent már két mesekönyve: a Mesék elalvás előtt és a Csodák könyve, amelyben sok szép grafika is kíséri az aranyos meséket. Emellett sok mesét is ír nyereményként. Most megtudhatjátok tőle, hogy ő hogy látja ezt a világot felnőtt fejjel. Köszönöm Judit, hogy elfogadtad a felkérésemet.
Moncsi:
Hogy jött az ötlet, hogy a mesék műfajában
kezdj el alkotni?
Judit: Az első meséket a lányom ihlette, amikor még kicsi volt. Azokat sajnos nem írtam le, csak elmondtam, ahogy kitaláltam őket. Sok-sok év szünet után aztán újra felbukkantak a mesék, elkezdtek bennem alakulni, formálódni, majd hirtelen úgy döntöttek, hogy megszületnek. Egyszerűen imádom a meséket gyermekkorom óta. Ráadásul szeretem is őket írni, szeretek a mesék világában bóklászni, így számomra természetes, hogy meséket írok.
Moncsi:
Honnan jönnek az ötletek a karakterekhez (óriások, tündérek,
manók, sellők,
kentaurok, sárkány stb)?
Judit: A karakterek nagyon sokszor adottak, hiszen mi is ezeken nőttünk fel. Kicsit átfazonírozzuk őket, új köntösbe öltöztetjük, új helyszíneket kapnak, új cselekményt és máris elkészült egy új mese. Viszont a legtöbb mesém szereplői nem a kitalált karakterek, hanem az állatok, akik emberi vonásokkal rendelkeznek, emberi tulajdonságokat kapnak tőlem. Talán pontosan azért, hogy megmutassam rajtuk keresztül, milyenek is az emberek, vagy hogy milyeneknek kellene lenniük.
Moncsi:
A helyszínek, amikről
írsz, valós helyeket ábrázolnak vagy inkább kitaláltakat?
Judit: A helyszínek olyan mértékben valósak, amennyire szeretném. Vagyis az állatos meséim leginkább az erdőben, állatkertben játszódnak. Amikor ezekről írok, óhatatlanul magam előtt látom azokat a helyszíneket, ahol már én is jártam, így akár oda is képzelhetem a szereplőimet. A kitalált karakterek, a kitalált világok természetesen nem valósak, bár az én elmémben úgy élnek, mintha csak egy kapun kéne átlépnünk, hogy odajussunk. Tehát azt mondhatom, hogy a helyszínek vegyesek. Sokszor olyanok, mint egy turmix. Valós és kitalált dolgok keveréke.
Moncsi:
Mi
a véleményed arról, hogy felnőttek
is olvasnak mesét?
Judit: Szerintem nagyon is jól teszik azok a felnőttek, akik mesét olvasnak. Bár a mesék sokszor a fantázia által megszületett világban, kitalált szereplőkkel készülnek, mégis nagyon sok emberi érzelem, tulajdonság található bennük, vagy éppen olyan helyzet, amilyenbe bármelyikünk keveredhet, bármikor. S nem utolsó sorban nem árt a felnőtteket is emlékeztetni a mesék által azokra az értékekre, amikre szükségünk van ahhoz, hogy jó emberek lehessünk, akiket mások is tisztelhetnek.
Moncsi:
Szerinted
mennyire van szükség a mesékre a mai világban?
Judit: Azt hiszem, lényegében az előző válaszomban megfogalmaztam azt, hogy miért van szükség a mesékre. De nem mondanám, hogy csak a mai világban. Én inkább úgy írnám le, hogy a mesékre mindig és minden körülmények között szükség van. Mint írtam, emlékeztetnek arra, amire emlékeznünk kell. Feltölthetnek új energiákkal, kirángathatnak a napi taposómalomból és olyan helyekre vihetnek magukkal, ahová mindig is szívesen mentünk volna. Mindenkinek kell egy kis varázslat az életébe.
Moncsi:
Mi
ad ihletet a történeted megszületéséhez?
Judit: Bármi megihlethet, hogy egy-egy történet megszülessen. Elég egy szó, egy kép, egy tárgy, bármi. Akár néhány információ valakiről, vagy hogy éppen mi történt vele. Nincs rá szabály. Ha valami meg akar ihletni, az meg is teszi, majd meg is születik. Viszont képről imádok írni. Ha valami megfog benne, akkor óhatatlanul elkezd kerekedni egy történet is bennem.
Moncsi:
Melyik
az a mese, ami a kedvenced volt gyermekkorodban? Miért pont az? Mit
adott neked?
Judit: Benedek Elek meséit nagyon szerettem, és a Grimm meséket is. Andersen soha nem volt a kedvencem, valahogy nem tudtam azonosulni sem a mesék tartalmával, sem a stílusával. Viszont imádtam Bálint Ágnes Mazsoláját, ami könyvben is megvolt, és a bábfilmet is nagyon szerettem. Bár a tévében inkább a rajzfilmekért voltam oda. Például A varázsceruzát imádtam, a Lolka és Bolkát is, és bár nagyon művészietlen volt, a Moha és Páfrányt is szívesen néztem. Nagyon sok mesét szerettem, főleg olvasni. S hogy ezek mit adtak? Egy olyan világot, amiben imádtam elmerülni, és olyan érzést, ami azt sugallta, bármit szeretnék, megkaphatom, mert bármire képes vagyok.
Moncsi:
Melyik
volt az a mese, amire azt mondtad, hogy egyszer is elég volt
megnézni/elolvasni?
Judit: Akadt már az évek folyamán néhány, de például a Vuk második részét képtelen voltam végignézni. Nem a történettel volt bajom, hanem a kivitelezéssel. Aki látta az első részt Dargay Attila rajzaival, az szerintem képtelen volt azonosulni a második rész animációjával. Egyszerűen nem jött be.
Moncsi:
Ha
a saját vagy más írók meséjének egyik karaktere lehetnél, ki
lennél?
Judit: Lányom a napokban azt mondta, én vagyok a meg nem értett boszorkány, a mézeskalács házban. De azt is mondta, hogy a mesék minden tündérkeresztanyjának tulajdonságai koncentrálódnak bennem. Idézem. „Szerintem benned az összes mesebeli Jótündér Keresztanya keveredik. Tudsz olyan idegesítő lenni, mint a Shrekes néni, meg olyan cuki, mint a Hamupipőke nénije.” Szóval, ezek szerint jó kis tündérkeresztanya lennék.
Moncsi:
Mit
szeretnél megtanítani a gyermekeknek a meséid által?
Judit: Mindent, amit az emberek kezdenek elfelejteni, amit kezdenek a szőnyeg alá söpörni. Szeretném például, ha a gyerekek tudnák, nem akkor lesznek sikeresek, nem akkor fogják őket szeretni, tisztelni, ha átgázolnak másokon, hanem akkor, ha pont az ellenkezőjét teszik. Na és persze azt is, hogy attól, hogy valakiben csalódunk, azt még nem szabad kivetíteni válogatás nélkül mindenkire, mert ha ezt tesszük, akkor valószínűleg észre sem fogjuk venni azokat, akikre számíthatunk, akiknek fontosak vagyunk. Szeretném nekik megmutatni, mi a szeretet, a boldogság, a becsület, a tisztelet, az őszinteség és még nagyon sok olyan emberi érték, aminek tényleg értéknek kéne lennie mindenkinél. Mert nem a pénz a legnagyobb érték, hanem maga az ember, az érzései, a tettei.
Moncsi:
Melyik
a kedvenc saját meséd és miért az?
Judit: Ez mindig nagyon-nagyon nehéz kérdés, hiszen mindegyik mesémet imádom. Mindegyik belőlem született, mindegyikben kicsit benne vagyok én is. Egyikben így, a másikban úgy, a harmadikban amúgy, de egy kis darab mindig ott van belőlem is. A lelkemből, a szívemből, a saját valómból. Őszinte leszek, képtelen vagyok egyet is kiragadni közülük. Mindet imádom.
Moncsi:
Mik
a jövőbeli
terveid e műfaj
keretein belül?
Judit: Nagyon sok tervem van a meseírás, a gyermekirodalom terén. Jelenleg dolgozom egy könyv grafikai szerkesztésén, majd a szövegtördelés következik. Terveim szerint ez a mesekönyv október-november tájékán jelenne meg, így a karácsonyfák alá kerülhet majd. Ezen kívül nagyon sok kész mesém van, hiszen a havi nyereményjátékok nyerteseinek saját meséket írok. Egyszer talán ezek is nyomtatásra kerülhetnek majd. Gondolkodom e-könyvön is, hiszen a külföldön élő magyar családok nem jutnak hozzá mindig könnyen a magyar nyelvű könyvekhez, és bár egy mesekönyv úgy az igazi, ha kézzel fogható, mégis, ez is egy járható út lehet az embereknek. Lévén, egy e-könyv olcsóbb is, talán több család engedhetné meg magának. Volt egy olyan terv, ami sajnos már nem lesz megvalósítható soha. Édesapámmal terveztünk egy közös könyvet. Tavaly nyáron nagyon lelkesen vetette fel az ötletet, de sajnos novemberben elhunyt, így erről le kellett mondanom. Lányommal közösen is tervezünk valamit, bár ez még nagyon kezdeti terveket jelent. Ha kivitelezhető, akkor igyekszünk majd megvalósítani is. Még távoli terv, erről nem is mondanék bővebben semmit. Szóval terveim vannak, sőt mindig újak születnek. Azt sajnos előre nem tudom, mi fog belőlük valósággá válni, de igyekszem megtenni értük minden tőlem telhetőt, hogy becsempésszek egy kis varázslatot az emberek életébe. Kicsiknek, nagyoknak egyaránt.
Moncsi, nagyon szépen köszönöm, hogy lehetőséget biztosítottál erre az interjúra! :) Bombicz Judit
VálaszTörlés