Egy izgalmas romantikus krimit olvastam Jud Meyrin írónő tollából Gyilkosság a krimifesztiválon (Felföldi rejtélyek 2.) címen. Köszönöm a Magyar Szerzők Könyvei Magazinnak, hogy közölhetem a véleményemet róla.
Fülszöveg:
Vélemény:
5/5
Megyeri Judit, vagyis Jud Meyrin neve garancia arra, hogy a
könyv, amit a kezünkbe veszünk tőle, egyaránt fordulatos, rejtélyekkel teli, és
romantikát is bőven tartalmaz. A Gyilkosság
a krimifesztiválon című köteténél sem csalódtam. Éppen ahol az olvasó
kényelmesen hátradőlt volna foteljében, hogy elkortyoljon egy teát, akkor
öntötte nyakon magát az olvasáshoz kikészített forró itallal. Bőven akad
izgalmakban gazdag jelenet.
Nagyon
tetszett, hogy több szálon fut a cselekmény, melyek a végén mégis összeérnek.
Az írónő kellően adagolta az információt. Most nekem valahogy Lottie és Tristan
kapcsolata is sokkal életszerűbbnek tűnt, mint az első részben. Kicsit
sajnáltam őket, ahogy haladtak az események, hogy pont az, ami gátolta őket, eltörpült
az ügy végére. Mindenesetre tetszett, hogy a főszereplők továbbra sem
fekete-fehér, mindinkább afféle szürke karakterek.
A
nyomozással kapcsolatban azt mondhatom, hogy nagyon jó ötlet volt a
krimifesztivál, mivel sok színes alkotót is megismerhetett az olvasó. Íróként
sok írói archetípusra ismertem rá az egoistától kezdve a visszahúzódó, kilétét
takargató írón át addig a karakterig, aki bármire hajlandó, hogy hiteles legyen
a műve. Sokszor mosolyogtam is magamban, mivel ezek a személyiségtípusok,
elnagyoltan szembejönnek az emberrel, ha belecsöppen ebbe a világba. Azt nem
tudom, hogy külföldön hogy van, de sikerült az írónőnek megragadnia hazánk
kulturális színe-javát, és kicsit talán kritikának is éreztem ezt a részt.
Fraser
személye, örülök, hogy csak érintőlegesen jelenik meg ebben a részben, és a
hajsza tulajdonképpen egy árny és szereplőink közt zajlik, ami még érdekesebbé teszi
a történéseket. Ugyancsak érdekes volt, hogy feltűnik Tristan (ex)barátnője,
Louis is, és neki is vannak bőven titkai. Szóval egészen a regény végéig
tartogat ez a sztori meglepetéseket, talán ezért is annyira szerethető.
Szoktam
írni arról is, ami kevésbé nyerte el egy-egy történetben a tetszésemet. Úgy
éreztem, itt minden kérdésemre választ kaptam a végére. Ami nekem kicsit
önismétlés volt, hogy ismét Lottit rabolják el, és Tristan a megmentő, akárcsak
az első rész végén, de ez jól van így, elvégre ő a rendőr, a nő „csak” egy
újságíró. Viszont kíváncsi lennék egy fordított esetre is, amikor Tristan kerül
bajba és Lottinak kell őt megmentenie. Ezt az érzést persze enyhítette, hogy Tristan
sem úszta meg ezt az akciót ép bőrrel. Szóval nagyítóval kellene keresni olyat,
ami nem tetszett ebben a részben.
Összességében
a Gyilkosság a krimifesztiválon
(Felföldi rejtélyek 2.) nagyon jó folytatása volt a Lowdeni boszorkányhajszának. Úgy hiszem, hogy kicsit túl is
szárnyalta azt, ami a szereplők kapcsolatát és a krimi szálat is érinti. Otthon
éreztem magam a krimifesztivál változatos résztvevői körében, talán ezért is
áll hozzám picit közelebb a regény, mint egy átlag olvasóhoz. Szóval ismét az a
konklúzióm, hogy várom a folytatást!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése