Nemrégiben kikerült Aurora Lewis Turner egyik kötete az A hatalom köve címmel, most pedig A hetedik bolygó (Bolygókeringő 2.) könyvéből hozok részletet. Minden hétvégén fogom hozni írónő könyvéből részletet. Remélem tetszeni fog nektek, és támogatjátok vásárlással.
Aurora Lewis
Turner:
A hetedik bolygó
(Bolygókeringő 2.)
Tartalom:
Ashley-t elrabolták. Tőlem, Aurórától függ az
élete. Ahhoz, hogy megmentsem, vissza kell szereznem az erőm, amiről egy új
élet reményében mondtam le. Az én képességem az övéért cserébe… Útra kell
kelnem, hogy megleljem elveszett emlékeimet. A Hetedik Bolygó
leghatalmasabbikán, a Nardeenen kezdem a kutatást, melynek fővárosa, Gomora az
emberi bűnök tárháza; dúl a prostitúció, virágoznak a drogügyletek, a
névtelenek rabszolgákként élnek… Vajon útközben fény derül arra, ki vagyok
valójában? Választ kapok arra, hogy kik a szüleim, és hogy miért mondtak le
rólam? A legfőbb kérdés pedig: vajon meddig tudom távol tartani magam Lloydtól
és a benne élő fenevadtól?
A Hetedik Bolygó a Bolygókeringő trilógia második könyve.
ENGEDÉLLYEL
---Részlet---
Auróra
a menedék felsőbb szintjein kialakított parkolóban találkozott a barátaival,
ahol szebbnél szebb, praktikusabbnál praktikusabb autók sorakoztak. Azon kapta
magát, hogy a többieket nézte, ugyanis ők is ott álltak körülötte. A legtöbben
hasonló ruhát viseltek, mint amilyet ő hordott, egyedül Lloyd állt ott
kényelmes farmerben, ingben, bakancsban, egy cigarettával az ajkai között.
Annak tekintete akaratlanul is Aurórára tévedt, aki Laurával és Sammel
kezdeményezett beszélgetést. Ahogy végignézett a csapaton, tudta, hogy nem lesz
elájulva rögtönzött útitársaitól, hiszen a vörös hajú lánynak jelenleg nem volt
használható ereje, annak barátjáról pedig semmit sem tudott. Egy lépéssel
közelebb került a társasághoz, hogy aztán megkérdezze az éppen hallgatásba
merülő, sápadt fiút.
– Te, töki, van neked valamilyen különleges képességed? – nézett Samre, mire a
lányok között lassan elhalt a beszélgetés. Sam megrántotta a vállát, elhúzta a
száját, és megjegyezte:
– Egészen jól tudok rajzolni, meg a fizikához is konyítok egy kicsit. A tanár
urat még az egyetemről ismerem, mivel bejártam az órájára. – Egy pillanatra
elhallgatott, hogy gondolkozzon még egy kicsit, hátha eszébe jut valami
használható, de Lloyd elhúzta a száját, hiszen egyáltalán nem nyűgözte le őt a
srác.
– Mégis, ezzel a sok szarsággal, hogyan lennél képes megvédeni Aurórát? – A
vörös hajú lányt furcsa érzés töltötte el. A múltját még mindig úgy szemlélte,
mintha az egy érdekes könyv lapjaihoz tartozna. Azt viszont ennek ellenére is
tudta, hogy ez lehetett az első alkalom, amikor az ő jelenlétében is az igazi
nevén szólította őt a férfi. Egy pillanatig nem is találta a szavakat,
elvesztette a fonalat, így majdnem lemaradt arról, hogy Sam előrelépett, és
magabiztosan kijelentette:
– Úgy, hogy én soha nem hagyom őt magára. Jól tudja, hogy mindig számíthat rám.
Másrészről pedig elég jól vezetek – tett egy lépést a mellettük álló autó felé,
hogy ezzel megragadja az ajtón lévő kilincset, és egy mozdulattal tágra nyissa
azt. – Így önként ajánlom fel a vezetői tudományomat.
– Erről ne is álmodj! – fogta meg vehemensen a srác vállát Lloyd, hogy ezzel
visszatartsa őt attól, hogy beüljön a vezetőülésbe. – Én vagyok a főnök, tehát
én vezetek. Talán majd egyszer… ha felnősz a feladathoz, töki – préselte ki a
szavakat magából a vezetőjük, miközben érezte, hogy egyre jobban kitöltötte a
belsejét a szokásos dühe. Sam viszont megrántotta a vállát, és nem törődve a
goromba szavakkal visszavágott:
– Nem gond. Akkor hátraülök Aurórához.
– Azt lesheted! – folytatta Lloyd, mire a két lányhoz fordult, és kiosztotta
nekik a helyüket:
– Hé, kölyök! – szólt újra így a vörös hajú lányhoz, aki kissé mérgesen fordult
feléje. – Te mellém ülhetsz az anyósülésre – majd Laurára vetette pillantását
–, te, szöszi, pedig hátraülsz ezzel a macskajancsival – biccentett rá sem
nézve Samre, aki már-már nekiállt volna vitatkozni vele a megszólítás miatt,
mire Laura kinyitotta a hátsó ülést elzáró ajtót, és így szólt a mellette álló
fiúhoz:
– Jobb, ha bele sem kezdesz! – ezzel Sam becsukta a száját, majd beszállt az
autóba. Auróra kelletlenül telepedett le az anyósülésre, így történt az, hogy
Lloyd mellett foglalt helyet, aki, amint mindenki beült, elfordította az
autóban a kulcsot beindítva ezzel a jármű motorját.
Némán hagyták el az otthonukként szolgáló menedéket, hogy ezzel az Amerika
bolygó fővárosának forgatagában találják magukat. Az alkony vörös fényei
befestették a várost, ahol már lassacskán kigyulladtak az utakat szegélyező
lámpák fényei, mire egyre nagyobb reklámok és feliratok kezdték szegélyezni az
autópályákat. Ahelyett, hogy elhagyták volna a belvárost, inkább annak közepe
felé igyekeztek. Auróra látta már a centrumot, ezért az ott lévő
turistalátványosságok kevésbé tudták felkelteni az érdeklődését, csakhogy
észrevette, hogy azokat is elhagyva másféle épületek emelkedtek mellettük.
– Hová megyünk? – csúszott ki belőle önkéntelenül a kérdés, miközben a
bulinegyed kellős közepén találták magukat.
– Ez a Soho – válaszolta neki szűkszavúan Lloyd. – Jango barátunk tudtommal itt
vert tanyát.
A szavait bizonyítva azonnal fényreklámokkal kivilágított kaszinók jelentek meg
a társaság szeme előtt. Némelyik úgy nézett ki, mintha egy azték templom lenne,
másokat víz vett körül, jobban mondva egy üvegbura, amelyben tengeri állatok
úszkáltak. Megint mások pedig tornyokként magasodtak az égbe egészen addig,
amíg szinte elvesztek a felhők között. Lloyd fel sem nézett az útról, ugyanis
őt cseppet sem vonzotta a látvány. A többiek mind az ablakon csüngve nézték az
elsötétülő várost, amely immár magára vette neonfény kabátját, így villódzó
világításba burkolódzott.
Hamarosan feltűnt előttük egy épület, amelyen egy óriási, világító felirat volt
látható, amin egy koktélos pohárban ülő nő foglalt helyet, alatta pedig egy
folyamatosan villogó Vegas Baby felirat helyezkedett el. Az a hely annak
ellenére ki sem tűnt a többi közül, hogy egy monumentális épületnek lehetett
mondható, aminek parkolójában több drága autó és limuzin is ácsorgott. Azokból
pedig egymás után léptek ki utasaik, főként ittas hölgyek, hogy aztán a kaszinó
felé induljanak.
– Mi folyik itt? – kérdezte Auróra, mire Laura adott neki felvilágosítást a
történtekről, miközben mind elhagyták az autót.
– Közeledik a nyár, ez az esküvők szezonja. Ilyenkor sokan kaszinókba mennek
lánybúcsúra.
– Életem utolsó szabad napját nem akarnám azzal tölteni, hogy elverek egy csomó
pénzt – közölte meghökkenten a vörös hajú lány, mire Lloyd vette át a szót.
– Annál azért többről van itt szó. Különböző műsorokat szoktak rendezni nekik,
miközben azokon a csajok bandákba verődve vesznek részt, majd a sárga földig
lerészegednek. – Zöld tekintetét az épületen végigjártatva sóhajtott fel.
– Jango barátunkat is itt találjuk.
– Ez az ő kaszinója? – kérdezte Auróra, mire látta, hogy Lloyd bólintott egyet,
aztán a bejárat felé indult. A társaság többi tagja szó nélkül követte a
férfit, aki egy tágas terembe vezette őket, amelyben rulettasztalok, nyerőgépek
és egyéb, pénzköltésre alkalmas berendezések sorakoztak. Lloyd magabiztosan
nézett körül, mire kiszúrt magának egy bárpultot, így annak irányába indult.
– Nem inni jöttünk, Lloyd! – állította meg őt eléje állva Auróra, mire az
elmosolyodott, a lány felé fordult, és mintegy az okításukra közölte:
– Jegyezzétek meg, ha kerestek valakit, és tudni akarjátok, hogy pontosan hol
találhatjátok őt, akkor a legjobb megoldás a pultost faggatni. – A többiek egy
emberként vonták meg a vállukat, mire követni kezdték a magas férfit. Az
késként szelte át a tömeget, hogy aztán ráhuppanjon a pultnál lévő egyik
bárszékre, majd rendeljen magának egy italt. Amikor a társaság többi tagja is
odaért, megkérdezte tőlük:
– Ti isztok valamit?
– Kösz, nem – utasította vissza az italt a szőke lány, mire Sam is megszólalt:
– Én egy alkoholmentes koktélt kérnék.
– Tényleg? – vetette rá szokásos, élcelődő tekintetét Lloyd, majd egy rossz
fiús mosollyal arcán folytatta:
– Ez aztán a férfias választás!
– Én whisky-kólát kérek, jég nem kell bele – ült le mellé a bárpulthoz Auróra,
miközben a barátai is szorítottak maguknak helyet mellettük. Viszont Lloyd
érdeklődő tekintete a vörös hajú lányon ragadt. Amint a pultos odafordult
hozzájuk, pillantása elszakadt Auróra barna tekintetétől, és leadta a
rendelésüket:
– Egy pohár whisky, egy whisky-kóla jég nélkül és egy alkoholmentes koktél
lesz. – A pultos bólintott egyet azt jelezvén, hogy felvette a rendelést. Lloyd
továbbra is vicces kedvében találta magát, így még utánaszólt a mixernek:
– A koktélba kérnék egy kis színes napernyőt is, tudja, olyat, amilyet a csajok
italába szoktak tenni!
Folyt.köv..
A könyvet itt tudjátok beszerezni:
Aurora Lewis Turner írói oldala
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése