Fantasy világok a magyar irodalomban Sütő Fannival készült interjú ("Játszani szeretek igazán, és a fantasyban rengeteg lehetőségem nyílik erre.")

A Fantasy világok a magyar irodalomban interjúsorozatom keretein belül most Sütő Fannival kérdezem az írásról és a világteremtésről.

Köszönöm, hogy elfogadtad a felkérést és beszélgetsz velem erről az érdekes témáról.

Miért pont a fantasy zsánerben kezdtél el írni? Mit szeretsz benne?

Igazából elég sok zsánerben írok – bár mind a spekulatív irodalom kategóriájába esik. Kedvenceim az urban fantasy, a mágikus realizmus és minden más, ahol a valóság és képzelet határa összemosódik. Szeretem a saját világunkat alapul venni, és belecsempészni a varázslatot. Játszani szeretek igazán, és a fantasyban rengeteg lehetőségem nyílik erre.

Amikor eszedbe jut egy ötlet, hogyan alkotod meg a világot?

Általában egy Pinterest boarddal kezdem, mert legtöbbször hangulatok, képek jelennek meg előttem, aztán hamarosan követi egy Spotify-lejátszási lista is. Sok történeten dolgozom egyszerre, így általában hagyom, hogy szép lassan, természetesen növekedjenek a dolgok az elmém egyik zugában. Aztán amikor ténylegesen elkezdek írni, szinte maguktól jönnek a dolgok.

Mennyi ideig tart kiépítened a világodat és ez mitől függ?

Hm, még sosem mértem ezt így le, de ahogy az előző kérdésnél is említettem, nálam lassan, organikusan növekednek a világok, mint a növények. Nem töltök külön időt a világ kidolgozásán, mert az szerves része a történetnek, amit nem tudok tőle elválasztani.

Szoktál ihletet meríteni? Ha igen, honnan?

Engem az égadta világon minden megihlet. Neil Gaiman mondott olyasmit egyszer, hogy az író fejében minden megy a komposztra, aztán ott összerottyan valamivé. Én is csak bedobálom a dolgokat (az életem eseményeit, gondolatokat, érdekes beszélgetéseket, stb.) aztán várom, hogy kifőjön a sztori.

Mit érzel a legnehezebbnek és mit a legkönnyebbnek a fantasy írásban?

Legnehezebbnek azt érzem, hogy sokan még mindig nem veszik komolyan a fantasyt (főleg itthon), na meg a női írókat sem. Ezekkel az előítéletekkel feleslegesen fárasztó küzdeni.

A legkönnyebb az ötletek kitalálása. Tényleg mindenről eszembe jut valami, már csak annyi idő meg agy és kéz kéne, hogy ezeket mind le tudjam írni.

Szerinted lehet a mai világban újat alkotni, amire még senki sem gondolt, vagy az író egyedi látásmódja teszi az adott művet különlegessé?

Szerintem az „újdonság” túlértékelt. Ha belegondolunk, már a nagy görög tragédiák is klasszikus mítoszok remixei voltak, Shakespeare darabjairól nem is beszélve… Régi elemekkel valami frisset alkotni viszont abszolút nem lehetetlen, én erre törekszem. Mindig lenyűgöz, hogy milyen sokféle ember van, milyen sokféleképp látjuk a világot, és szeretem, amikor ezt a történetekben is viszont látom az író egyedi gondolkodásának köszönhetően.

Számodra milyen az igazán jó fantasy?

Szeretem az eredeti ötleteket, és az okos megoldásokat, legyen az egy csavaros cselekmény vagy kis utalások, kikacsintások. Az is fontos, hogy érdekeljenek a karakterek. Ha valamiért elvesztik a támogatásomat vagy felidegesítenek, akkor kb. ellendrukkerükké válok, azt pedig senki sem szeretné.

Mit gondolsz a magyar fantasy irodalomról? Külföldi írók meglehetősen komoly műveket tesznek le az asztalra. Szerinted a magyar írók is képesek erre, vagy még messze járunk tőlük?

Témákban és változatosságban még lehetnek elmaradásaink a külföldi írókhoz képest, de azt gondolom, a magyar fantasztikum évről évre egyre erősödik. Már vannak kifejezetten spekulatív irodalomra irányuló nívós pályázatok és én fényesnek látom a jövőt.

Nagyon szeretem például Moskát Anita írásait, nekem ő abszolút példakép. Illetve örök hálával tartozom Tallódi Julinak, aki megismertette velem az urban fantasy műfaját.

A szerző elérhetősége