Köszönöm a NewLine Kiadónak és Bihary
Péternek, hogy elolvashattam ezt a nem mindennapi történetet. Nagy
kedvencem lett, és szívből merem ajánlani A veszett kutya c. kötetet. Alig
tudtam letenni, faltam a sorokat. Amikor végére értem, kicsit bosszankodtam is.
Mert nagyon rövid volt. Lehetett volna még 200 oldallal hosszabb, mert biztosan
van még ott belőle, ahonnan ez a történet jött.
Szóval, íme a véleményem a kötetről. Köszönöm még egyszer!
Bihary Péter:
A veszett kutya
Tartalom:
Mondják, hogy a
tehetség mindig utat tör magának – és milyen jól mondják!
Mert itt ez a Bihary, aki egész életében a művészetektől távoli foglalkozást
űzött, aztán egyszer csak megjelenik valahonnan a Fekete-erdőből a harmadik
asszony és három gyerek múlva, már deresedő szakállal, de hóna alatt olyan
meglepően pompás írói eszközökkel, amivel mesterien vegyíti a legszigorúbb
drámát a zsigeri, keresetlen humorral. Mintha egész életében ezt csinálta
volna. Bihary Péter tehát egy betárazott szerjózsa a 90-es évek reményekkel és
legvadabb változásaival telt időszakából, hiánypótló stílusban előadva azt- ne
szépítsük, letehetetlen. Ez van. A kedves olvasó nyugodtan készüljön fel hosszú
éjszakákra, a csak még egy fejezetet elolvasokra. Mert ez a regény olyan, mint
a román medve: nem játék. Beszippant, magával ragad, könnyedén felemel, aztán
kíméletlenül földhöz csapkod.
Véleményem
5/5
Azt a mindenit! Ez igen! Hát ez nem semmi könyv. Anyám... Van itt minden, kendőzetlenül a valóságot nyújtja nekünk az író. Durván arcon vág... Ilyenkor azt gondolom, hogy sokaknak a kezébe adnám ezt a könyvet, akik méltatlanul szidják a rendőröket. Akik semmire nem tartják őket, minimális tisztelettel viseltetnek feléjük. Világ életemben tiszteltem, becsültem a rendőrök munkáját. Hiszen nagybátyám is rendőr volt, méghozzá nyomozó. Csak sajnos egy baleset mindet megváltoztatott. A méltatlanul szidó emberek igazán észbe kaphatnának, hogy bizony a rendőrök nem laza munkát végeznek. Sőt! Hiába szerelnének le, mennének nyugdíjba, a vérükben van a zsaru ösztön. Van is kedvenc idézetem a könyvből, akár a mottója is lehetne .
„Nem kérünk és nem adunk kegyelmet!”
Egyszerre szórakoztató és elgondolkodtató, tanulságos történet. Voltak olyan részek, amiktől elborzadtam, volt olyan is, amitől eldobtam az agyam. Néha már pirultam az egyes jeleneteknél. Nagyon vártam, hogy elolvashassam ezt a könyvet. Az író csoportjában csupa jókat írtak róla. Már korábban is szemezgettem vele, jól tettem, hogy beszereztem. De előtte is láttam már ezt a könyvet, már akkor kinéztem magamnak. S most itt van, kiolvasva, és a véleményemet is elhoztam nektek róla.
Ez a könyv a valós életből merítkezik, soha nem gondolnánk azt, hogy mennyire nehéz a rendőrök munkája. Nem maga a munka, hanem a lelki része. Félelmetes, hogy miket kell látniuk nap mint nap… Az nem mindegy. Ahogy végigolvastam, sokszor azt éreztem, hogy ott ülök hátul a kocsiban velük, és külső szemlélőként nézem az eseményeket. A pesti éjszaka hiába szép, gyönyörű, ha a sötét árnyai ott vannak mögötte.
Egy szóval, nagy élmény volt elolvasni a regényt. Várom is az író következő könyvét, bizton állíthatom, nem fog mézesmázoskodni, hanem kimondja, amit gondol, amit érez. S pont ezt szeretem benne, hogy őszinte, szókimondó.
Szívből ajánlom, annak, aki kíváncsi egy zsaru életére, arra, hogyan dolgoznak, szolgálnak és védenek bennünket. Ez a történet a színtiszta valóságot tárja az olvasó elé.
A könyvet itt tudjátok beszerezni:
FB oldal és csoport
Már megjelent a "folytatás" A falka cimen. Übereli ezt :)
VálaszTörlés