Most egy olyan írónővel volt szerencsém beszélgetni, akinek nemcsak az írásmódja színes és változatos, de még a hobbija is, mert amellett, hogy ír, könyves tárgyakat is készít, pl.: könyves nyakláncokat, könyvjelzőket, féldrágakövekből készült ékszereket és sok egyéb mást is. Ez az illető nem más, mint Illyana Sanara, aki a könyveivel nem csak fantasy világokba repít el, hanem LMBTQ+ kérdéseket is feszeget, illetve a távol-keleti kultúrákba is betekintést enged. Köszönöm, hogy beszélgetett velem.
Moncsi:
Honnan jött az ötlet, hogy írni kezdj? Mi volt az a fordulópont
az életedben, ami ide vezetett?
Illyana: A dolog eléggé régre nyúlik vissza. 1988-ban elvesztettem édesapámat. Nem igazán tudtam felfogni és elfogadni gyerekfejjel, így az írásban találtam meg azt a lehetőséget, amivel kimesélhettem magamból.
Illyana: 1982-83 magasságában már hangalámondásos nindzsás és szamurájos filmeken szocializálódtam. Az első igazi és élénk élmény valamikor 83' nyarán volt, Bruce Lee Nagyfőnökét vetítették le a szüleim munkahelyén és emlékszem, hogy édesapám az étkezőben felállított biliárdasztalra ültetett, onnan nézhettem „biztonságosnak” vélt távolságból. De az elővigyázatosság nem volt elég. Beszippantottak a „csíkszeműek”.
Illyana:Ha van hasonlóság, nem tudatos. Általában a történet befejezése után tudatosul bennem, hogy hoppá.
Illyana: Mivel már egészen kicsi gyerekként „más” voltam, mint a környezetemben élők – Ázsiamánia, olvasásmánia (5 évesen a Népszabadságból és a Képes Újságból tanultam meg olvasni) és hát barátaim sem voltak – mindenkit megértek és együtt tudok vele érezni, aki nem hasonlít a nagy átlaghoz. Az LMBTQ-val 24 évesen ismerkedtem meg – bár akkor nálunk még nem igazán volt elterjedve ez a név – a babám elvesztése és egy csúnya szakítás után. Mint említettem, nem igazán voltam barátkozós típus, azonban ebben a közösségben találtam rá olyan emberekre, akik megértettek. Néhányukat a mai napig jó barátomnak tudhatom.
Illyana: Apa halála után teljes egészében a mitológiák, vallások kutatása felé fordultam (11 évesen). Olvasmányaim – az iskolai kötelezőkön kívül'' nemcsak a Fable-Nemere-Leslie L. Lawrence hármasban merültek ki, hanem olyan történetek is megjelentek azok között, amik a különböző mondákra, legendákra épültek, vagy épp az akkoriban felvirágzó fantasyk voltak, mint a Hawk and Fisher sorozat, vagy a Kaland, játék, kockázat könyvek. Az 1985-ös Vörös Szonja című film volt sokáig a kedvencem, majd a 88-as Willow – szerintem nem volt olyan lány, aki nem volt szerelmes Madmartiganbe - és mivel túlságosan élénk volt a fantáziám, nem igazán volt más választásom, és varázslat, valamint sárkánymániásként a misztikumba ásni magam. 1992-ben kezdtem el megalkotni Ryon világát, ami 96-ig finomodott – mitológiával, térképpel, történelemmel. Akkor kezdtem el írni a Fekete köpeny és ezüst rózsa című klasszikus fantasymat. Ami az évek folyamán kinőtte magát egy nagyobb, monumentálisabb dologgá és talán sosem lesz vége.
Illyana: Is-is. Nem tagadom, vannak karaktereim, akik abszolút önálló életre kelnek néhány oldal után, annak ellenére, hogy mondhatni kockadobással kerülnek megalkotásra. De vannak olyan karaktereim is, akiket létező személyekről mintáztam.
Illyana: Egy szóval: a legjobb. Miközben a való életben nagyon sok dologgal szembesülünk, amik csak a pusztítást hozzák magukkal, egy világ teremtésében, a karakterek megalkotásában a legjobb érzés maga a Teremtés.
Illyana: A történet, ami a legközelebb áll hozzám az Álommester és a folytatások. De karakterként, aki a legközelebb áll a szívemhez, az Jung Bak-ha, a SU-KI című párosan írt LMBTQ tetralógia általam alkotott karaktere. Ő a kedvenc „kölyköm” az első pillanattól kezdve. Nemcsak a történet fantasy- és misztikummentessége miatt, hanem a kihívás miatt, amit Bak-ha karaktere jelent. Akit azonban a legnehezebb elengedni, az egy páros a Napkirály lánya című klasszikus fantasymból. Fiana és Marshall kettőse és az ő kapcsolatuk annyi fájdalmat rejt, hogy képtelenség nyugodtan elengedni a kezüket.
Illyana: Nehéz
kérdés. Az Álommester folytatása, vagyis már a harmadik-
Tükörhatás - és negyedik – Csillaggyermek- rész. A Vadmacskák
trilógia második kötete, a Háború démona – ami szintén egy
fájdalmasabb élmény, mivel az egyik karaktert „megszemélyesítő”
múzsa tavaly váratlanul meghalt. A Tündérvér című ír
mitológiára és csipetnyi World of Darknessre épülő urban
fantasy is terítéken van. A Stigma című teológiai témákat
feszegető dark fantasy novella-ciklus is készül, ami 10 évvel
napjaink után játszódik. Folyamatban van az Árnyjáték című
gaslamp fantasy is Trillyan Avaellel közösen. Illetve belekezdtem
egy misztikus young adult történetbe, ami Ausztráliába visz el.
Persze van pár pihenő pályán várakozó történet is, mint a
Boszorkányok ivadéka, ami magyar vizekre visz, a Lámpás és
Holdfény egy saját világra épülő romantikus low fantasy, a
Calypso barlangja egy romantikus-krimi-vígjáték Máltáról és az
egy Könnycseppnyi napfény című fantasy, ami az afrikai-leginkább
a yoruba – törzsi hitvilágot veszi alapul csipetnyi óegyiptomi
vonatkozással. Természetesen vannak még kollaborációk, amik
folyamatban vannak, mint a SU-KI Ohayo Nikkivel, vagy egy science
fiction, amit világteremtő barátommal – közösen alkottunk már
pár rpg-t-, Aqil-lal készítünk Hajnaltörő címmel. Illetve Anne
Priesttel egy epic
fantasy sorozaton dolgozunk, meg egy külön projekten, a Megszállott
bukásán, ami egy történelmi vonatkozású dark fantasy.
Illyana: Alapjában véve az egyik legjobb dolog a kollaborációkban, főleg, ha napi szinten „együtt mozog” a két fél, hogy látjuk egymás és a saját magunk hibáit is. Sokkal gyorsabban és gördülékenyebben halad az írás, mert ott vagyunk a másiknak, hogy segítsünk, ha megakad. Persze, vannak helyzetek, amiket nehezebb megoldani, leginkább, ha egy harmadik fél is bekerül, aki az élő fába is beleköt. De idővel ezeket a nehézségeket is le lehet küzdeni egy süti és kávé társaságában.
Illyana: Nem tudom. Nem igazán osztják meg velem az ilyen gondolataikat. Szerintem nincs vele bajuk. Akinek van mondjuk az LMBTQ vonallal, az úgy is átugorja azokat a részeket, és persze van más, ami miatt kedvelheti a történetet.
Illyana: Igazából még nagyon régen kaptam/kaptunk negatív véleményt a SU-KI-ról, mert az olvasó szerint sok volt a történetben ez a vonal. Bár a mai napig nem értem az ellenérzését, hisz, amikor elkezdte olvasni, tudta mire vállalkozik.
Illyana: Ékszereket több, mint 15 éve kezdtem el készíteni, eleinte csak magamnak, a barátaimnak és a családtagjaimnak, így akkoriban csak hobbi volt. Majd szülővárosom kézműves, hagyományőrző csapatához csatlakozva, már kicsit másabb jelleget kezdett el ölteni, végül már nemcsak hobbi lett. Újabb és újabb technikákat, alapanyagokat kezdtem el felfedezni végül az üveglencsés alapok megismerésével együtt jött a könyves szuvenírek ötlete. Jelenleg főállásban készítem az ékszereket.
Itt azért kitérnék a valódi hobbimra. Mostanság kezdtem el újra festeni és rajzolni. És itt is igyekszem új technikákat megtanulni, mint az olajpasztell használata farost lapra.
Illyana: Teljesen változó az ásványok jellege, jelentése, formája. Személyre szabottan készítem az ásvány ékszereket, vagy épp egyes mitológiákat, kultúrákat alapul véve alkotok meg bonyolultabb formákat. Nemcsak ásványokkal és üveglencsés alapokkal dolgozom, hanem üveggyöngyökkel, kabosonokkal is. Az alkotás lehet tíz perces is, de van olyan nyakláncom is, amiben több mint 15 munkaóra van. A leghosszabb ideig egy peyote technikával fűzött, 5 centi széles karkötő elkészítése tartott: ebben több mint 50 óra munkám volt. Egy egyszerűbb 4 centi széles gyöngygallér megfűzése 3 órás. Szóval, elég változó.
Illyana: Elég nehéz kérdés. Nem könnyű válaszolni, hogy ne legyen sablonos, de idei terveim közt szerepel befejezni négy könyvet. Egészségesnek lenni – vagy legalábbis egészségesebbnek lenni. Boldognak és a világ szépségeire gyermekien mosolygósnak lenni.
Élni.
Moncsi: Nagyon szépen köszönöm az írónőnek, hogy beszélgetett velem, és hogy betekintést engedett az ő világában. Élveztem ezt a beszélgetést, megtisztelő volt a számomra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése