Aurora Lewis Turner: A hetedik bolygó (Bolygókeringő 2.) című könyvéből újabb részletet hoztam nektek. Remélem a múltkori tetszett, és hagytok nyomott a bejegyzésem alatt..
Aurora Lewis
Turner:
A hetedik bolyó
(Bolygókeringő 2.)
Tartalom:
Ashley-t elrabolták. Tőlem, Aurórától függ az élete.
Ahhoz, hogy megmentsem, vissza kell szereznem az erőm, amiről egy új élet
reményében mondtam le. Az én képességem az övéért cserébe… Útra kell kelnem,
hogy megleljem elveszett emlékeimet. A Hetedik Bolygó leghatalmasabbikán, a
Nardeenen kezdem a kutatást, melynek fővárosa, Gomora az emberi bűnök tárháza;
dúl a prostitúció, virágoznak a drogügyletek, a névtelenek rabszolgákként
élnek… Vajon útközben fény derül arra, ki vagyok valójában? Választ kapok arra,
hogy kik a szüleim, és hogy miért mondtak le rólam? A legfőbb kérdés pedig:
vajon meddig tudom távol tartani magam Lloydtól és a benne élő fenevadtól?
A Hetedik Bolygó a Bolygókeringő trilógia második könyve.
ENGEDÉLLYEL
Részlet
–
Igazán nem szükséges – dünnyögte az orra alatt Sam, de a pultos már rég eltűnt,
hogy elkészítse az italokat. Hamarosan a whiskyt Lloyd, a whisky-kólát pedig
Auróra elé tette. A napernyős italt pedig Laurához helyezte, mire a lány egy
feltűnő mozdulattal tolta azt át Samnek, aki láthatóan zavarba jött ettől.
Auróra szigorú tekintetet vetett Lloydra, aki ennek ellenére jól mulatott a
helyzeten, majd kifizette az italokat. Már-már azon gondolkozott, hogyan szedje
ki a pultosból az információt, amiért tulajdonképpen jöttek, amikor a pult
mögül nyíló személyzeti ajtó mögül egy jellegzetes férfialak tűnt fel. Sárga
öltönyt viselt, fehér inget, az ujjain pedig aranygyűrűk sorakoztak, miközben a
nyakában szintén aranyló nyakláncok lógtak. A férfi kopasz fején egy kalap
helyezkedett el, kezében sétapálca, apró bajusza kiemelte annak sápadt bőrét és
termetes alakját. A férfi azért ment oda, hogy magával vigye az előző este
termelt profitot, így a pultossal kezdett beszélgetésbe, miközben Lloyd
akaratlanul is elmosolyodott, ugyanis ő maga is tudta, hogy épp jókor érkeztek.
– Szia Jango – köszönt rá mély hangján az öltönyös férfire, aki ezzel leemelte
vöröses árnyalatú napszemüvegét a szeméről, így tekintete Lloydra irányult. Egy
pillanatig meghűlt a vér az ereiben, majd egy furcsa mosolyt erőltetett az
arcára, miközben igyekezett szívélyes lenni.
– Lloyd… barátom! Már ezer éve! Mi szél hozott ide téged?
– A segítséged kellene – kortyolt bele az italába a férfi, miközben Auróra és
annak barátai is tágra nyílt szemekkel bámulták a jövevényt, aki előhúzott egy
bárszéket a pult másik oldalán, majd letelepedett rá. Egyértelműen látszott,
hogy nem tudta önmaga sokáig megtartani hájas testét, ezért szükségesnek tűnt
minél hamarabb leülnie valahová.
– Sajnálom, de ez alkalommal nemet kell mondanom. Akármikor is találkozunk,
Lloyd, annak sosincs jó vége. Vagy rám lőnek, vagy megfenyegetnek, vagy
elvesztem a pénzemet. Úgyhogy tudod, hogy merre van a kijárat. – Ebben a
pillanatban a pultos egy köteg pénzt adott át a férfinek, aki elfogadta azt,
majd ugyanazzal a lendülettel vette elő vaskos tárcáját, hogy abba helyezze
bele a nyereséget.
– Régi cimborák vagyunk már mi ketten – ivott még egy kortyot Lloyd. – Ezért
tudnod kell, hogy csupán udvariasságból kértelek meg mintegy esélyt adva neked
arra, hogy magadtól állj kötélnek, és ne kelljen szétvernem az egész kaszinót
ahhoz, hogy elérjem, amit akarok.
– Te meg az udvariasság! – hahotázott a férfi színpadiasan, mire tekintete
Aurórára tévedt, aztán a lányt végigmérve jegyezte meg:
– Hallottam a pletykákat, miszerint mostanság igencsak érdekes társasággal
utazgatsz.
– Valójában nekem kellene a segítsége – vette át a szót Auróra azt remélve,
hogy a férfi ettől majd kötélnek áll. – Meg kellene találnom valakit, egy olyan
személyt, akinek szintén vannak különleges képességei.
– Olvastam a könyvét, érdekes szemszögből mutatja be a magunkfajtát –
mosolygott Jango, majd előretartotta vastag kezét, amit a lány nem tudott mire
vélni. Mégis lassan kinyújtotta a férfi felé a saját kezét, aki azt egy
teátrális mozdulattal megragadva csókolta meg a kézfejét. – Örülök, hogy megismerhetem,
Auróra. A rajongója vagyok!
– Akkor segítesz? – kérdezte egyre türelmetlenebbül Lloyd, miközben kimondottan
nem tetszett neki, hogy a férfi Auróra kezét csókolgatta.
– Sajnálom, barátom – csóválta a férfi a fejét tettetett bánkódással, majd
elengedte a lány kezét. Erre beleszagolt a saját pénztárcájába.
– A fenyegetés nálam nem használ. Egyedüli dolog, amire hallgatok, az a pénz.
Időközben ugyanis üzletember lettem.
– Nem vagy te más, mint egy nyomorult kis… – kezdte Lloyd elveszteni a fejét,
de Auróra közbevágott, hogy útitársát csillapítva megkérdezze:
– Mennyi az ára?
– Ötezer – felelte szemrebbenés nélkül a férfi, mire egyből észrevette, hogy
lehorgadt Auróra mosolya, mivel még álmukban sem rendelkeztek ennyi pénzzel. –
Sajnálom – zárta rövidre a vitát Jango.
–
Nemcsak üzletember vagyok, hanem showman is. Ma hölgyválasz van, a félrészeg
hölgyek, koszorúslányok és menyasszonyok pedig várják már, hogy felkonferáljam
nekik azt, amiért jöttek. Talán valaki más majd segít rajtatok. – Ezzel
lekászálódott a bárszékről, hogy otthagyja a szótlan társaságot. De még azelőtt
váltott néhány szót a pultossal, hogy végleg távozott volna. Auróra a barátai
felé fordult, hogy megkérdezze tőlük:
– Mi az a hölgyválasz?
– Az egy idióta szokás – itta ki a poharat Lloyd, hogy aztán a vörös hajú lány
kíváncsi tekintetébe ütközzön pillantása. Ezért aztán felsóhajtott, és
folytatni kényszerült a megkezdett gondolatsort:
– Azok, akiket odakint láttál, akik éppen lánybúcsún vannak, idejönnek, hogy
aztán végignézzék, méregessék azokat a férfiakat, akik fél pucéran
végigvonulnak előttük a színpadon. Végül licitálnak rájuk. A férfinak azzal a
hölgytársasággal kell töltenie az estét, amelyik a legtöbbet ígéri érte, ezzel
azt kell tennie, amit azok csak kívánnak tőle.
– Mégis, mennyi pénzről van szó? – kérdezte Laura, mire Lloyd megvonta a
vállát, és egy pillanat töprengés után kijelentette:
– Ez változó. Attól függ, hogy mennyire tetszik a hölgyeknek az illető férfi.
– Ez egy testhezálló feladat lenne számodra – húzta fel Auróra kihívóan a
szemöldökét, majd belekortyolt az italába. Lloyd határozottan rázta meg a
fejét.
– Az biztos, hogy én ilyesmiben soha nem vennék részt.
– Nekünk pénz kell – vonta meg a vállát Laura, miközben tekintete összefutott
barátnője pillantásával –, ez pedig egy elég könnyű pénzkereseti módszernek
tűnik.
– Szó sem lehet róla! – ellenkezett Lloyd, miközben rendelt magának még egy
whiskyt.
– Miért nem? – kérdezte ismét Auróra mosolyogva, csillogó szemmel. – A könyvem
alapján annyit azért tudok rólad, hogy mindig is szeretted a hölgytársaságot.
Most pedig alkalmad nyílna ezzel a javunkat szolgálni.
– Nem fogok végigmenni egy kifutón, miközben részeg banyák bámulnak engem, és
licitálnak rám – ellenkezett Lloyd. – Ilyen mélyre azért soha nem süllyednék.
– Pedig azt hittem, hogy azért van kockás hasad, hogy azt több hölgynek is
megmutasd! – erősködött Auróra kihívó tekintetét a férfire vetve. Lloyd viszont
nem bizonytalanodott el:
– Valóban. Csakhogy szeretném én magam eldönteni, hogy kik azok a hölgyek, akik
láthatnak engem. Ez egy húspiac, aminek eszem ágában sincs a részévé válni.
– Persze fordítva működhet, igaz? – húzta ki magát Auróra makacsul, miközben
teljesen elveszett Lloyd zöld tekintetében. – Az persze nem zavar, hogy magad
is tárgyiasítod a nőket, és úgy kezeled őket, mintha csupán üresfejű babák
lennének, akiknek más sem számít, minthogy téged ugráljanak körül!
– Én senkit nem kényszerítettem semmire! – jelentette ki egy kisfiús mosollyal
az arcán Lloyd, mire Auróra továbbra sem hagyva magát, ismét a férfi
tekintetébe döfte barna pillantását, és ezzel megnyerte a csatát.
– Na persze! – Ezzel mindkettőjüknek eszükbe jutott az Antarktiszon megesett
kirándulás, ami előtt Lloyd éppen azért csókolta meg Aurórát, hogy elkábítsa
őt, és ezzel megmentse az életét. A lány ugyanis inkább feláldozta volna magát,
minthogy másokban kárt tegyen. Egy hosszú pillanatig Lloyd tekintete fogságba
esett Auróra sokatmondó pillantásától. Ezzel végignézett a vörös hajú lányon, a
felszegett fején, a határozott arckifejezésén, a büszke tekintetén, mire az ő
arcát is egy rossz fiús mosoly töltötte meg, amikor így szólt hozzá:
– Megváltoztál – immár elismerő tekintettel mérte végig a lányt ezzel cseppet
sem rejtve el éhes gondolatait, mire így folytatta:
– Felnőttél.
– Jó tanítóm volt – érezte Auróra, hogy elpirult az arca. Nem sokáig tarthatott
a zavara, hiszen Sam köszörülte meg a torkát, és kísérelte meg csitítani a
vitázó feleket.
– Ne veszekedjetek ezen! Ha bárki jó erre a feladatra, bevállalom én.
A könyvet itt tudjátok beszerezni:
Aurora Lewis Turner írói oldala
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése