2021. július 16., péntek

Fantasy világok a magyar irodalomban Basa Katalinnal készült interjú ("Mindig is nagyon kedveltem a meséket, azt hiszem, soha nem nőttem ki belőlük. A mesék egyszerre mondanak igazat a valóságról és repítenek el minket egy másik világba")

 A Fantasy világok a magyar irodalomban interjúsorozatom keretein belül Basa Katalint kérdezem az írásról és a világteremtésről.


Köszönöm, hogy elfogadtad a felkérést és beszélgetsz velem erről az érdekes témáról.

Nagyon szívesen!

Miért pont a fantasy zsánerben kezdtél el írni? Mi vonz benne?

Mindig is nagyon kedveltem a meséket, azt hiszem, soha nem nőttem ki belőlük. A mesék egyszerre mondanak igazat a valóságról és repítenek el minket egy másik világba… ezt szeretem a fantasy műfajban is. Ez a zsáner sokkal nagyobb szabadságot ad az írónak, mint bármi más, hiszen egy fantasyban bármi megtörténhet.

Amikor eszedbe jut egy ötlet, hogyan alkotod meg a világot?

Egy jó ötlet olyan, mint egy mag – hagyni kell neki időt, hogy kicsírázzon. Ilyen ötlet lehet egy képesség, egy szereplő és annak a furcsa tulajdonsága; vagy egy környezeti tényező, amihez mindenki kénytelen alkalmazkodni. A képzeletem ilyenkor meglódul és kapcsolódási pontokat keres; vajon ki legyen a barátja és ki legyen az ellenfele a figurámnak, és hogyan illeszkedjen a világba? Nagyon fontos, hogy a kitalált világunk is logikus legyen, tehát a saját törvényeit kövesse. Ha mondjuk egy olyan történetet írnék, ahol mindenki repül, a szereplőknek többféle szárnya lenne, meg lenne légiközlekedési szabályzat (amit meg lehet szegni), fontos lenne a szélirányok figyelése – és valahogyan beleírnék egy tornádót is (ami jó sok bonyodalmat okozna).

Mennyi ideig tart kiépítened a világodat és ez mitől függ?

Szeretem hosszan csiszolgatni a történeteimet, még mielőtt leírnám őket. Általában a figuráim döntik el, hogy most már meguntak engem, és a papíron akarnak tovább élni. Nagyon sokat gondolkodom a világon, hogy valóban jól működjön, mint rendszer. Jóval több mindent találok ki, mint ami belekerül végül a szövegbe… ezek a háttérinformációk ahhoz kellenek, hogy a cselekmény mozgatórugói valóban működjenek, de talán az olvasókat untatná a túl sok részlet. Ráadásul még kutatni is szoktam a szöveghez, ami szintén időbe telik.

Szoktál ihletet meríteni? Ha igen, honnan?

Nagyon szeretem a mitológiákat és a népmeséket. Ezek a történetek az emberi gondolkodás esszenciái – elképesztő felismerni a szereplőikben ugyanazokat a figurákat, akikkel a mindennapokban is találkozhatunk – a hatalmaskodó, a mindig győzni akaró, a félénk, a tolvaj, a csavargó… Ezeken kívül szeretem a japán rajzfilmeket is, mert a történetvezetésük nagyon sokszínű. A szerzők törekednek arra, hogy a jól ismert kliséken belül mindig újat hozzanak létre, ami felkelti az olvasók érdeklődését, és ez hatalmas teljesítmény, így ugyanis állandóan megújul a műfaj.

Mit érzel a legnehezebbnek és mit a legkönnyebbnek a fantasy írásban?

A világok kiépítése a fantasy írásában a legszórakoztatóbb és legérdekesebb rész, annál is inkább, mert előre meghatározza a cselekményt. Szeretem, ha egy világban egymásnak ellen feszülő erők munkálkodnak  Superman is attól olyan érdekes, hogy ott a kriptonit. Mondjuk A névtelen királynő című regényemben majdnem beleestem a saját csapdámba, mert sikerült a szereplőimnek olyan ellenfelet előhúznom a kalapból – Tündér Ilonát , aki gyakorlatilag legyőzhetetlen. Fogtam is a fejem aztán, hogy mit kezdjek vele… az ilyen problémák utólagos kibogozása elég nehéz, mert nem lehet úgy megváltoztatni valamit egy történetben, hogy az ne érintse a cselekmény szinte minden szálát.

Szerinted lehet a mai világban újat alkotni, amire még senki sem gondolt, vagy az író egyedi látásmódja teszi az adott művet különlegessé?

Szerintem mind a kettő igaz. Még sohasem születtek olyan emberek, mint mi vagyunk, tehát igenis tudunk újat alkotni. Ehhez persze kell a „régi nagyok” ismerete, ha az ismétlést el akarjuk kerülni. Az egyedi látásmód pedig meghatároz minket, ez az írói stílus alapja.

Számodra mitől lesz egy fantasy középszerű és mitől kiemelkedő?

Az új és érdekes dolgokat szeretem. Néha a kevesebb több; elég egyetlen dolgot megváltoztatni a valóságban, hogy egészen érdekes fantasyt írhassunk. Mondjuk ott vannak a vámpírok: azt hinné az ember, hogy tényleg már mindent megírtak róluk, amit lehet – erre a múltkor elém került egy történet, ahol a vámpír egy antiszociális gamer. Nagyon sok alapanyagunk van ebben a zsánerben –, a kérdés persze az, hogy ki mit használ fel belőle. Azt hiszem, végső soron a fantasy is a valóságról szól. Valamennyire ismerni kell az emberi természet mozgatórugóit, különben dagályos lesz a történet, ellaposodik.

Mit gondolsz a magyar fantasy irodalomról? Külföldi írók meglehetősen komoly műveket tesznek le az asztalra. Szerinted a magyar írók is képesek erre, vagy még messze járunk tőlük?

Biztos vagyok abban, hogy mi magyar írók a saját hangunkon tudunk olyat letenni a világirodalom asztalára, ami még eddig nem volt. Másképpen gondolkodunk, másképpen írunk – ez előnyt jelent, hiszen minden olvasó a szokatlan történeteket szereti. Elég csak a Vaják /Witcher elképesztő sikerére gondolni, ami nem angolszász szerző munkája. Az internettel tényleg kinyílt a világ, ott a lehetőség, hogy angolul vagy más nyelven is megjelenhessünk. Azt hiszem, nagy igény van minőségi fantasy könyvekre – ezek pedig folyamatosan készülnek idehaza. 


Az írónő szerzői oldala

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése