Interjú Pilizota Szandrával

Pilizota Szandra hazánk egyik legsokoldalúbb írója. A több néven is publikáló szerző aktívan ontja magából a regényeket és versesköteteteket olyan témákban, mely megosztja a magyar olvasóközönséget. Ismerjük meg közelebbről őt és a munkásságát!

Mennyi idősen kezdted el az írást?

Gyermekkoromtól van ez a hobbi, de a régi műveimet nem őriztem meg. Túl gyengének találtam őket, még fejlődni kellett, hogy az elkészült dokumentummal elégedett legyek.

Mióta tekintesz magadra hivatásos íróként?

Inkább hobbiíró vagyok még mindig. Távol áll tőlem a hivatásos írók élete. Határidős munkák. Bemutatókra szaladni.

Mint említettem több névvel is jelent már meg műved: Murron Skeats, Marga, Pepe Canalejo, Shams, Iskender Yesevi, Livilla Alba és természetesen Pilizota Szandra. Hogyan sikerül ezeket a személyiségeket összeegyeztetni önmagaddal?

Sok személyiségem van.

Melyik névhez milyen témakör tartozik?

Murron Skeats – európai történelem. Marga – versek. Pepe Canalejo – Andalúzia, spanyol cigányok, flamenco és abszurd humor. Shams – arab történelem, amúgy e név Napot jelent arabul. Iskender Yesevi – török történelem. Livilla Alba – ókori Róma disznó, perverted oldala.
Pilizota Szandra – civil név, a hivataloknak szól.

Engem főképp Pepe Canalejo élete és születése érdekel, hiszen nem hétköznapi témát használ a műveihez, a spanyol-roma vígjátékokhoz. Hogyan és miért alakult ki az ő személyisége?

Pepe is én vagyok. A spanyol romákat pedig mindig is szerettem. Mentalitásom hasonló, és bár sosem éltem ott, az otthonomnak mindig Andalúziát fogom nevezni. Jelenlegi státusom az, hogy rossz helyen rakott le a gólya, mert kegyetlenül leitatták.

Mit gondolsz, az olvasók melyik írói személyiségedet preferálják a leginkább? Ez megegyezik azzal, amihez a te szíved leginkább húz?

Pepe a legerősebb, de Murron biztos közelebb áll az olvasókhoz. Mert az egyszerű, európai történelem.

2012-ben megjelent a Szaké című versesköteted, mely haikukat tartalmaz. Ez a japán költészet egyik formája, mely maximum három sorból áll, nincs (vagy csak nagyon ritkán) használ sorvégi rímet és csattanóval ér véget. Mennyire nehéz ebben a stílusban alkotni?

Könnyű volt. Amúgy a Szakét, meg még a Hispán históriát azért nem említem és nem is csatoltam képet, mert ott történt egy elég ronda dolog. A kiadó főszerkesztője meghalt. A jogutód felszámolta a kiadó telephelyét, telefonszámát, e-mail címét. Eltűnt, mint a szürke szamár a ködben. Így ezek a kötetek is. Illetve a többi ottani szerző kötete. Valahol valakinél vannak, de én már nem foglalkozom ezzel. Fél éven belül meglett a hely, ahol publikálhatok.

Ilyen színes háttérrel, biztosan kapsz kritikákat is. Hogyan kezeled ezeket?

Nem foglalkozok velük. Csak járom az utam. Nem akarok senkinek sem megfelelni, hiszen hobbiból csinálom. Nem függ rajta sem az életem, sem a megélhetésem.

Mikor és milyen témával leped meg az olvasóközönséged legközelebb?

Másik kötet a Pepe-sorozat 3. kötete. Pepe Canalejo: SzivaTáska. A központi szereplők Buta Ramón és a barátja, Tökfej Paquito. Rátalálnak a bankrablásból származó pénzes táskára a szeméttelepen. Eldugják a feleségeik elől az alkalmi munkahelyükön a maffiás nagypapa koporsójába, az öreg feje alá. Ám az öreget egy másik városban temetik el. Ramón és Tökfej persze kiássák a koporsót. Ám a koporsó üres. Sehol a nagypapa és a pénzt. Így kezdődik. 

 Könyvekért és további érdekességekért látogassatok el ide:

Az írónő Facebook-oldala