Köszönöm, hogy elfogadtad az interjúfelkérést a magazinban. Hamarosan
megjelenik a Reményhajsza 4. része, nemrégiben volt a borítóleleplezés is.
Szerencsésnek mondhatom magam, hogy olvashattam az első három részét a
sorozatnak. Szívből ajánlom azoknak, akik szeretik az akciót és a humort, mert ezekben,
a kötetekben bizony az írónő nem fukarkodik velük.
Köszönöm, hogy részese lehettem, megmutathattam az olvasóknak.
1. Kérlek, mesélj a kezdetekről, honnan jött az ötlet, hogy egy
rockénekesből kommandóst faragj?
Megálmodtam egy történetet, és elkezdtem leírni. Tollal,
füzetbe. Öt spirálfüzetet teleírtam, de akkor még nem volt számítógépem otthon
(a múlt századról beszélünk). Amikor már volt lehetőségem gépre vinni, akkor
pedig a saját macskakaparásomat nem tudtam mindenhol elolvasni. Ezáltal a
történet újraírta önmagát. Persze, a fő vezérfonal maradt, az nem
változott, Bonnie és John a kockás
spirálfüzetek lapjain is pályát módosított.
Visszatérve egy kicsit a múlt századra: még eléggé
beszűkültek voltak a lehetőségek információszerzés szintjén, ahogy a technikai
vívmányok közül is némelyek meglehetősen kezdetleges formában léteztek. A ma
olvasójának esetleg furcsa lehet a levél, a videókazetta és az ezekhez hasonló,
idejétmúlt tárgyak, eszközök, de akkor ez volt a mindennapos. Ha átdolgozom is
az első két kötetet a közeljövőben, ezt akkor sem fogom megváltoztatni bennük,
hiszen a későbbi kötetekben ezáltal is nyomon követhető az idő múlása. (A
könyvbéli időé is).
2. Miért pont Reményhajsza lett a címe a könyveknek?
Ez a cím volt az, amely összefoglalja, hogy miről szól a
regény, illetve az egész sorozat. A mondanivaló mindenképpen az, hogy soha ne
add fel, még akkor se, ha úgy érzed, ebből már nincs kiút. Lesz, ha teszel
érte, ha addig küzdesz, ameddig ki nem hozod az adott helyzetből a legjobbat.
Ha pedig így teszel, megkapod a jutalmadat is.
Az első könyv egyértelműen Bonnie Reményhajszája, a második
és a harmadik mindkettőjüké, a negyedik pedig Johné.
A címet nem volt egyszerű megtalálni, a könyv „hívószavait”
összeírtam, összetételeket próbálgattam, de végül megtaláltam. Kifejező és jól
is hangzik.
3. Hamarosan megjelenik a negyedik kötet. Tudsz róla mesélni? Miben lesz más a többi kötetnél?
Ebben a kötetben ismét előáll a szinte már szokásos helyzet:
ez ennyi, itt már tényleg nincs tovább. Az, hogy több fronton közelít a vész, a
Reményhajsza-sorozat egyik „kötelező” eleme. De ezek a problémák minden
eddiginél súlyosabbak, pedig Bonnie, John és a többiek eddig sem unatkoztak.
Ebben a kötetben megrendül az is, amelynek segítségével eddig többé-kevésbé
mentális épségben túlélték a megpróbáltatásokat. Ez pedig a hitük. Az egymásba
és az önmagukba vetett hitük.
Belekevertem a negyedik könyvbe még a politikát és
politikusokat is, de – adódóan abból, hogy a történet teljesen fiktív –
nyilvánvalóan nem múltbéli, vagy jelenlegi aktuálpolitikai helyzetekről szól az
a cselekményszál sem.Keményebb, sötétebb hangulatú, durvább események történnek
benne, mint az előzményekben.
4. Mennyi idő alatt készült el a könyv? A leírtak fedik valamennyire a
valóságot, vagy teljesen kitalált az egész?
A negyedik kötet az eddigi legterjedelmesebb. Betördelve
közel kilencszáz oldal, ehhez mérten kellett a megírásához is idő, nagyjából
két-három év. De mivel nem főállású író vagyok, ki kell rá szorítanom az időt a
kenyérkereső foglalkozásom és az otthoni teendőim mellett. Ez pedig, nem
egyszerű, de főként nem gyors. Nem beszélve a csalfa ihletről, aki ha van és
nem tudom leírni amit diktál, az ugyanolyan pocsék érzés, mint bámulni a képernyőt
és várni rá.
Valóság… Valóban szeretem a rockzenét, ahogy a kutyákat,
lovakat is. Egy-két dologról valóban úgy gondolkodom, ahogy a könyvben
megírtam. De az, hogy a valódi gondolataim éppen kinek a szájából hangzanak el
nem egyértelmű, hiszen nem biztos, hogy pont egy pozitív karakter mondja ki
azokat. Mint ahogy egyik szereplő sem én vagyok. Elvettem, hozzáraktam,
összekevertem, ismerem a mintát, de jó lenne, ha ilyet ismernék, csak egy
mondatot csíptem el tőle a közértben és köré építettem minden mást… Végtelen a
lehetőségek száma, ahogy egy karaktert megteremtek.
Igen, van benne olyasmi, aminek alaposan utánanéztem, de
olyan is, amiről – ismerjük el – valószínűleg nem igazán található helytálló
információ – legalábbis könnyedén hozzáférhető szinten. Ennek a sorozatnak
elsősorban a szórakoztatás a célja, éppen ezért egy ilyen szemüveg viselése
ajánlott az olvasása közben. Nem tudom és nem is akarom gúzsba kötni a
fantáziámat akkor, amikor repülni akar. Aki izgalomra vágyik, kalandokra,
akcióra, érzelmekre, mélységekre és magasságokra, az megkapja és nem fog
csalódni, el fogja vinni magával a történet.
5. Akció, krimi, romantika és egy kis zene is vegyül ezekben, a
könyvekben. Észrevettem, hogy női olvasók olvassák a köteteidet. Szerinted
miért nincs férfi olvasód?
Nem állítanám, hogy nincsenek férfi olvasóim. Vannak, csak
nem jelennek meg a könyves- vagy közösségi média felületeken, ők a személyes,
négyszemközti kontaktust részesítik előnyben. Az viszont tény, hogy az olvasói
táborom döntő többsége nő.
6. Mit gondolsz a mai írók helyzetéről? Főleg, akik magánkiadásban
adják ki a könyveiket?
Az írásból ma, itthon, elég kevesen élnek meg. Egy jó ideig
ez egy mélyen zsebbe nyúlós hobbi, nem pedig jövedelemkiegészítés. Nem egyszerű
könyvet kiadni, de azért meg lehet oldani. A nagy kihívás nem feltétlenül az,
hogy nyomtatott formában megjelenjen a könyv, hanem az, hogyan jut el az
olvasókhoz a híre. A magánkiadásban minden a szerzőé, a marketing is. Nem
biztos, hogy a szerző a marketinghez is ért, sőt, sokkal biztosabb, hogy nem
ért hozzá. Ennél a pontnál tud az olvasó mindenkinél többet tenni az íróért, a
könyvért, méghozzá azzal, hogy – amennyiben tetszett neki a mű – ajánlja azt.
Sajnos, a magánkiadásban megjelent műveknek nincs jó híre,
ahogy a magyar íróknak sincs. Pedig általánosítani hiba. A magyar írók
kifejezetten keresik az olvasók kegyét, a többségnek van honlapja/facebook
oldala/instagram fiókja. Ezeken a felületeken pedig több információhoz lehet
jutni a műről, mint akár egy könyvesboltban, hátsó borítószövegeket böngészve.
7. Mit üzennél a leendő írópalántáknak?
Írjanak sokat, és olvassanak még többet. Nemcsak saját
kedvenceket, hanem másféléket is, kalandozzanak a zsánerek között. Legyenek
hajlandóak folyamatosan tanulni, mert csak úgy fognak fejlődni. Válasszanak ki
valakit, akinek adnak a véleményére és aki érzi az őszinte értékelés
fontosságát, felelősségét. (A túlzott szigor ugyanúgy árt, mint az ajnározás.)
El kell fogadni, túl kell élni, hogy mindenki tetszését nem fogja elnyerni a
mű.
Köszönöm Sylvia az interjút. További sok sikert kívánok!
A könyveket itt tudjátok beszerezni:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése