2019. november 23., szombat

"Megálmodtam egy történetet, és elkezdtem leírni. Tollal, füzetbe. Öt spirálfüzetet teleírtam, de akkor még nem volt számítógépem otthon (a múlt századról beszélünk). "

Köszönöm, hogy elfogadtad az interjúfelkérést a magazinban. Hamarosan megjelenik a Reményhajsza 4. része, nemrégiben volt a borítóleleplezés is. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy olvashattam az első három részét a sorozatnak. Szívből ajánlom azoknak, akik szeretik az akciót és a humort, mert ezekben, a kötetekben bizony az írónő nem fukarkodik velük.
Köszönöm, hogy részese lehettem, megmutathattam az olvasóknak.


1. Kérlek, mesélj a kezdetekről, honnan jött az ötlet, hogy egy rockénekesből kommandóst faragj?

Megálmodtam egy történetet, és elkezdtem leírni. Tollal, füzetbe. Öt spirálfüzetet teleírtam, de akkor még nem volt számítógépem otthon (a múlt századról beszélünk). Amikor már volt lehetőségem gépre vinni, akkor pedig a saját macskakaparásomat nem tudtam mindenhol elolvasni. Ezáltal a történet újraírta önmagát. Persze, a fő vezérfonal maradt, az nem változott,  Bonnie és John a kockás spirálfüzetek lapjain is pályát módosított.

Visszatérve egy kicsit a múlt századra: még eléggé beszűkültek voltak a lehetőségek információszerzés szintjén, ahogy a technikai vívmányok közül is némelyek meglehetősen kezdetleges formában léteztek. A ma olvasójának esetleg furcsa lehet a levél, a videókazetta és az ezekhez hasonló, idejétmúlt tárgyak, eszközök, de akkor ez volt a mindennapos. Ha átdolgozom is az első két kötetet a közeljövőben, ezt akkor sem fogom megváltoztatni bennük, hiszen a későbbi kötetekben ezáltal is nyomon követhető az idő múlása. (A könyvbéli időé is).


2. Miért pont Reményhajsza lett a címe a könyveknek?

Ez a cím volt az, amely összefoglalja, hogy miről szól a regény, illetve az egész sorozat. A mondanivaló mindenképpen az, hogy soha ne add fel, még akkor se, ha úgy érzed, ebből már nincs kiút. Lesz, ha teszel érte, ha addig küzdesz, ameddig ki nem hozod az adott helyzetből a legjobbat. Ha pedig így teszel, megkapod a jutalmadat is.
Az első könyv egyértelműen Bonnie Reményhajszája, a második és a harmadik mindkettőjüké, a negyedik pedig Johné.
A címet nem volt egyszerű megtalálni, a könyv „hívószavait” összeírtam, összetételeket próbálgattam, de végül megtaláltam. Kifejező és jól is hangzik.


3. Hamarosan megjelenik a negyedik kötet. Tudsz róla mesélni? Miben lesz más a többi kötetnél?

Ebben a kötetben ismét előáll a szinte már szokásos helyzet: ez ennyi, itt már tényleg nincs tovább. Az, hogy több fronton közelít a vész, a Reményhajsza-sorozat egyik „kötelező” eleme. De ezek a problémák minden eddiginél súlyosabbak, pedig Bonnie, John és a többiek eddig sem unatkoztak. Ebben a kötetben megrendül az is, amelynek segítségével eddig többé-kevésbé mentális épségben túlélték a megpróbáltatásokat. Ez pedig a hitük. Az egymásba és az önmagukba vetett hitük.

Belekevertem a negyedik könyvbe még a politikát és politikusokat is, de – adódóan abból, hogy a történet teljesen fiktív – nyilvánvalóan nem múltbéli, vagy jelenlegi aktuálpolitikai helyzetekről szól az a cselekményszál sem.Keményebb, sötétebb hangulatú, durvább események történnek benne, mint az előzményekben.

4. Mennyi idő alatt készült el a könyv? A leírtak fedik valamennyire a valóságot, vagy teljesen kitalált az egész?

A negyedik kötet az eddigi legterjedelmesebb. Betördelve közel kilencszáz oldal, ehhez mérten kellett a megírásához is idő, nagyjából két-három év. De mivel nem főállású író vagyok, ki kell rá szorítanom az időt a kenyérkereső foglalkozásom és az otthoni teendőim mellett. Ez pedig, nem egyszerű, de főként nem gyors. Nem beszélve a csalfa ihletről, aki ha van és nem tudom leírni amit diktál, az ugyanolyan pocsék érzés, mint bámulni a képernyőt és várni rá.
Valóság… Valóban szeretem a rockzenét, ahogy a kutyákat, lovakat is. Egy-két dologról valóban úgy gondolkodom, ahogy a könyvben megírtam. De az, hogy a valódi gondolataim éppen kinek a szájából hangzanak el nem egyértelmű, hiszen nem biztos, hogy pont egy pozitív karakter mondja ki azokat. Mint ahogy egyik szereplő sem én vagyok. Elvettem, hozzáraktam, összekevertem, ismerem a mintát, de jó lenne, ha ilyet ismernék, csak egy mondatot csíptem el tőle a közértben és köré építettem minden mást… Végtelen a lehetőségek száma, ahogy egy karaktert megteremtek.

Igen, van benne olyasmi, aminek alaposan utánanéztem, de olyan is, amiről – ismerjük el – valószínűleg nem igazán található helytálló információ – legalábbis könnyedén hozzáférhető szinten. Ennek a sorozatnak elsősorban a szórakoztatás a célja, éppen ezért egy ilyen szemüveg viselése ajánlott az olvasása közben. Nem tudom és nem is akarom gúzsba kötni a fantáziámat akkor, amikor repülni akar. Aki izgalomra vágyik, kalandokra, akcióra, érzelmekre, mélységekre és magasságokra, az megkapja és nem fog csalódni, el fogja vinni magával a történet.


5. Akció, krimi, romantika és egy kis zene is vegyül ezekben, a könyvekben. Észrevettem, hogy női olvasók olvassák a köteteidet. Szerinted miért nincs férfi olvasód?

Nem állítanám, hogy nincsenek férfi olvasóim. Vannak, csak nem jelennek meg a könyves- vagy közösségi média felületeken, ők a személyes, négyszemközti kontaktust részesítik előnyben. Az viszont tény, hogy az olvasói táborom döntő többsége nő. 


6. Mit gondolsz a mai írók helyzetéről? Főleg, akik magánkiadásban adják ki a könyveiket?

Az írásból ma, itthon, elég kevesen élnek meg. Egy jó ideig ez egy mélyen zsebbe nyúlós hobbi, nem pedig jövedelemkiegészítés. Nem egyszerű könyvet kiadni, de azért meg lehet oldani. A nagy kihívás nem feltétlenül az, hogy nyomtatott formában megjelenjen a könyv, hanem az, hogyan jut el az olvasókhoz a híre. A magánkiadásban minden a szerzőé, a marketing is. Nem biztos, hogy a szerző a marketinghez is ért, sőt, sokkal biztosabb, hogy nem ért hozzá. Ennél a pontnál tud az olvasó mindenkinél többet tenni az íróért, a könyvért, méghozzá azzal, hogy – amennyiben tetszett neki a mű – ajánlja azt.
Sajnos, a magánkiadásban megjelent műveknek nincs jó híre, ahogy a magyar íróknak sincs. Pedig általánosítani hiba. A magyar írók kifejezetten keresik az olvasók kegyét, a többségnek van honlapja/facebook oldala/instagram fiókja. Ezeken a felületeken pedig több információhoz lehet jutni a műről, mint akár egy könyvesboltban, hátsó borítószövegeket böngészve.


7. Mit üzennél a leendő írópalántáknak?

Írjanak sokat, és olvassanak még többet. Nemcsak saját kedvenceket, hanem másféléket is, kalandozzanak a zsánerek között. Legyenek hajlandóak folyamatosan tanulni, mert csak úgy fognak fejlődni. Válasszanak ki valakit, akinek adnak a véleményére és aki érzi az őszinte értékelés fontosságát, felelősségét. (A túlzott szigor ugyanúgy árt, mint az ajnározás.) El kell fogadni, túl kell élni, hogy mindenki tetszését nem fogja elnyerni a mű.

Köszönöm Sylvia az interjút. További sok sikert kívánok!

A könyveket itt tudjátok beszerezni:




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése