2019. november 22., péntek

,,Itt és most kell kihozni a legjobbat abból, amink van. A létezés pedig egy misztikus dolog" - Interjú Becca Prior írónővel

Becca Prior, aki hazai meghonosítója a meleg-erotikus irodalomnak, immár 12 megjelent könyvvel a háta mögött készül az őszi premierre, ahol egy saját regénye és egy Hayden Moore-ral, Carol Souyával közös antológiája jelenik meg. Már nagyon várom a megjelenéseket, és ezúton köszönöm Beccának, hogy elfogadta a felkérésemet.


Gwen: Hogyan érzed magad 12 megjelent könyvvel a hátad mögött?

B.P.: Izgatottan, hiszen most jelenik meg a tizenharmadik, illetve antológia formájában a tizennegyedik is. Sőt, ha egyáltalán fokozható, most még jobban izgulok, hiszen ezúttal járatlan útra léptem a Lélekjelenléttel, ami sci-fi és erotika keveréke.


Gwen: Miért döntöttél úgy, hogy teljesen mást fogsz írni, mint eddig?

B.P.: Nem igazán tudatos döntés volt ez, inkább a szokásos agymenésem. Ha valami befészkeli magát a fejembe, és napokkal később sem hagy nyugodni, előbb-utóbb engedek neki. Általában egy-két napot rászánok, és leírom, ami hirtelen jön, aztán pár nappal később visszaolvasom. Ha akkor is jónak érzem, és a történet (vagy a szereplők) elég élénken élnek bennem, akkor nekiállok.


Gwen: Miben tér el a Lélekjelenlét az eddigi regényeidtől?

B.P.: Mindenben. És persze mégis felismerhető (szerintem) a stílusom. Vannak dolgok, amiket kipróbáltam már korábbi könyveknél, például a Stockholm-szindrómánál is volt visszaköszönő prológus, ami előrevetítette a közelgő eseményeket. Ezt azért szeretem, mert úgy érzem, nagyon hatásos. Valahogy egyből beránt, és az esetleg lassabban induló könyvnek ad egy kezdőlökést, ami megfelelő feszültségszintre emeli az olvasót. A Lélekjelenlét esetében azonban még egy idősíkkal is fűszereztem a történetet, ami nem könnyítette meg a helyzetemet.
Ráadásul egy 2254-ben játszódó regény eleve rengeteg előkészületet igényel, hiszen ki kell dolgozni egy elképzelt világot, annak minden aspektusával együtt. Elég nagy falat…


Gwen: Honnan jött az alapötlet?

B.P.: Ebben is eltér a korábbiaktól. Ez esetben a cím villant be először, és amikor elgondolkoztam ennek a gyönyörű szónak a mélyebb rétegeiről, és arról, hogy mennyi mindent rejthet magában, akkor jelent meg a homályos kép arról, hogy vajon a mesterséges intelligencia kétszáz év múlva milyen helyet foglal majd el a társadalomban.


Gwen: Nehéz volt egy teljesen új zsánerben gondolkodnod?

B.P.: Nem foglalkozom a besorolásokkal. Eddig sem igazán fértem bele egyetlen kategóriába, de nem baj. Aki szereti a könyveimet, talán pont azt értékeli, hogy néha olyasmi is belekerül, ami egyébként nem gyakran jön szembe romantikus irodalom esetében.

Gwen: Szükség volt valamilyen kutatómunkára, hogy meg tudd írni a történetet?

B.P.: Az eddigi könyveimmel ellentétben, a Lélekjelenlétnél elég sokat olvastam különböző témákban, főleg technikai kérdésekben. Például a Gliese 581c egy létező bolygó, amin lehetségesnek tartják az életet, és a Mylar is létező anyag, amivel valóban próbálkoznak a fotonvitorlák esetében.


Gwen: Mit tudsz előre elmondani a Lélekjelenlétről?

B.P.: Elég sok mindent. Például azt, hogy ugyanolyan romantikus és erotikus, mint a korábbi könyveim, tehát nem kell tőle megijedni, mert reményeim szerint az is talál benne értékelhető tartalmat, akit a jövő világa nem igazán köt le. Nyilván sokkal több információt tartalmaz, mint a korábbiak, és a történetszál követése is kicsit több odafigyelést igényel az olvasó részéről. Nem egy habcsók, de igyekeztem mindent beletenni, amit a  könyveim bevált receptje megkíván. Az egyik főszereplőnk egy biobot, vagyis biorobot. Sokan afféle terminátorként gondolnak rá, mint élő szövet a fémvázon, de a mi esetünkben erről szó sincs. Ivey ugyanolyan, mint egy ember, csak mesterségesen állítják elő, nagyobb az agykapacitása, ezáltal gyorsabban tanul, asszimilálódik. Nem meglepő, ha azt mondom, gyönyörű. Ki rendelne magának egy csúnya humanoidot?


Gwen: A szereplőid kinézetét mindig élő emberekről mintázod? Miért?

B.P.: Mert holtakról vagy jót, vagy semmit! Bocsánat a gyenge poénért!
A kérdést sem értem egyébként, de ha arra gondolsz, hogy egyetlen ember lebeg a szemem előtt, amikor megformálok egy karaktert, ez nem igaz. Legtöbbször számomra arctalanok maradnak, vagy ha magam elé képzelem őket, akkor különböző arcok mimikájának egy-egy darabját látom. Ha azért kérdezed, mert néha szoktam képeket kitenni az olvasói csoportba, annak csak az az oka, hogy az olvasóim egy része nagyon szereti, ha elmondom, nekem nagyjából kire hasonlít a szereplő, akiről írok.


Gwen: Miért ezt lett a könyv címe?

B.P.: A lélekjelenét számomra egy sokrétű szó. Mindhárom tagja erős emóciókat vált ki belőlem. A lélek nekem az egyik legszebb szó nyelvünkben, és mindent, ami fontos az életben, köré tudok rendezni. A jelen, mint idősík szépen belesimul a regény mondanivalójába, ahol találkozik a múlt a jövővel. Számomra fontos, hogy a jelenben éljek, ne a megtörtént eseményeken agyaljak, és ne azzal áltassam magam, hogy holnap jobb lesz. Itt és most kell kihozni a legjobbat abból, amink van. A létezés pedig egy misztikus dolog. Magában foglalja a vallás, a halálon túli élet reményét, azt, hogy vajon van-e valami a földi lét után. Esetünkben pedig azt is jelenti a földi lét, hogy egy másik galaxis bolygóján nyithatunk-e tiszta lappal, és itthagyhatjuk-e a Földet, amit a fajunk ítélt halálra. A lélekjelenlét pedig önmagában is erős szó. Számomra nagyon fontos, hogy uraljam a szituációt, és mindig képes legyek racionális döntést hozni. Ez átüt a könyv oldalain is. Egyszóval rengeteg jelentést sűrít magába ez az egyetlen szó.


Gwen: Mit kell tudni a főszereplőkről?

B.P.: Erre a kérdésre részben válaszoltam korábban, úgyhogy itt inkább Uriah-ra térnék ki. Uriah Spencer egy átlagos fiatalember, aki 2254-ben egy szeparált, egymástól elzárkózó társadalomban nő fel. Ő nem tudja, nem érzi, mennyire silány minden, ami körülveszi. Ivey érkezése forgatja fel az életét, és bár talán észre sem veszi, neki is meg kell tanulnia kezelni az érzéseit, szembenézni a kihívásokkal, és felnőni. Pontosan ugyanúgy, mint egy biobotnak. A lényegi kérdés itt az, hogy egy ember különb-e egy mesterséges intelligenciánál, és ha igen, vajon mitől? Nem hiszek a születési előjogokban.



Gwen: Hogyan kell elképzelni egy Ivey-hoz hasonló humanoidot?

B.P.: A halántékára égetett jelen kívül pontosan olyan, mint bárki más. A könyvemben a biobotok külső tulajdonságairól a megrendelő dönt, tehát Ivey Uriah álmainak netovábbja, a tökéletes pasi.


Gwen: Hogyan találkozik Uriah és Ivey?

B.P.: Ivey Uriah nappalijában ébred először öntudatára, így ez egy nagyon különleges találkozás. Talán bele sem tudunk gondolni, milyen lehet felnőtt fejjel, rengeteg tudással az elménkben szembesülni azzal, hogy tapasztalatok híján mindez mit sem ér. Mindent a saját bőrünkön kell éreznünk ahhoz, hogy össze tudjuk kötni a háttérben gyűlő információkkal. Enélkül ugyanis nem boldogulnánk az élet érzelmi útvesztőjében.



Gwen: Volt olyan mélypontja az írásnak, amikor azt hitted, nem tudod folytatni?


B.P.: Olyan nem, de többször voltam mélyponton, amikor kilátástalannak éreztem a helyzetet.
Még sosem írtam olyan történetet, ahol ennyire sok szálat kellett kézben tartanom, ilyen feszesen görgetni az eseményeket, és közben belecsempészni a szokásos érzelmi kilengéseket, mélypontokat, csúcsokat, mindezt fegyelmezett történetvezetés mellett, alkalmazkodva az idővonalhoz. Megkínlódtam vele rendesen! 


Gwen: Kiknek ajánlanád a Lélekjelenlétet?

B.P.: Azt szokták mondani, egy írónak minden könyv olyan, mintha a gyermeke lenne, és ahogy telik az idő, rá kell jönnöm, hogy ez közel áll a valósághoz. Minden történethez ezer szállal kötődöm, és mindet másért érzem különlegesnek. A Lélekjelenlét most a legkisebb fiú, a szívemnek (titokban) legkedvesebb gyerekem, és órákig tudnék róla beszélni, de erre nyilván nem ez a megfelelő fórum (hanem az író-olvasó találkozó). Mindenkinek ajánlom, aki korábban már olvasott tőlem. Talán azoknak nem ezt adnám először a kezébe, akik most ismerkednek az M/M regények világával. 


Gwen: Jelenleg dolgozol valami újon?

B.P.: Most éppen nem. A bemutatóra készülök lélekben, és egyébként is muszáj egy kis szünetet tartanom. A Lélekjelenlét nehezebb stílust hozott magával, mint amiben egyébként dolgozni szoktam, így kell egy kis idő, amíg “kitisztul” belőlem, hogy utána újult erővel foghassak neki a terveimnek.

Gwen: Egy regény megírása után hogyan szoktál pihenni, kikapcsolódni?

B.P.: Mivel erre eddig nem volt példa az elmúlt öt évben, így nincs bevett gyakorlat. Most először érzem azt, hogy szünetre van szükségem. Furcsa az írás nélkül eltöltött három hét, és gyakran bizseregnek az ujjaim, ráadásul sok minden sorakozik a fejemben, de még nem tudtam eldönteni, mihez is fogjak legközelebb. Pihenésről azonban szó sincs, ilyenkor a civil szakmám miatt napi 14 órát dolgozom, így inkább agyban próbálok eltávolodni egy kicsit. Az ünnepek alatt végre szeretném kiolvasni az egy éve torlódó olvasatlan könyveimet, filmeket nézni, barátokkal találkozni, január első hetében pedig egyedül lenni, átgondolni mindent, és az új évben újult erővel vetni magam a munkába.
Nagyon szépen köszönöm az interjút!


A könyveket az alábbi linken szerezhetitek be: https://bookberry.hu/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése