2019. november 21., csütörtök

Barangoljunk a japán kultúra világában - Illyana Sanara: Vadmacskák - Az utolsó rókatündér


Ezúton szeretném megköszönni Illyana Sanara írónőnek és a Magyar Szerzők Könyvei Magazinnak, hogy olvashattam a könyvet. Tudni kell rólam, nagyon szeretem a japán kultúrát és az életszemléletet is. Egyik nagy vágyam, hogy megtanuljam a nyelvet és eljussak az országba. Nem csoda, hogy nagy izgalommal vágtam bele a regény olvasásába.

 Illyana Sanara:  Vadmacskák -  Az utolsó rókatündér
Fotó: Kovács Ági

 Tartalom:

A japán népmesék bővelkednek csodás lényekben, tanulságos és szívmelengető történetekben.
E könyv lapjain viszont találkozhatunk a szigetország mitologikus alakjaival, akik hús – vér emberekként élnek közöttünk.
Ayame, a „nem éppen világszépe csaj” tetoválóművészként tengeti napjait Sapporóban, Japánban. Tündérkeresztanya híján egy jakuza keresztapával kell beérnie, aki a széltől is óvja. Natsukival, egy felkapott rockbanda énekesével a közös törzshelyükön találkozik először. Nem a legszerencsésebben sikerül megismerkedésük, és ez nem véletlen; Natsuki megrémül a lánytól: egy halálistent sodort útjába a Sors.
Baljóslatot szimatolva kóbor kutya alakjában ered Ayame nyomába.
Még alig érintette, még alig szívta magába az illatát, amikor be kell látnia, hogy a lány, akitől annyira rettegett, akinek léte veszélyt jelent az élőkre, valójában létezésének legfontosabb szimbólumát hordozza.
Fájdalmas történet a rejtőzködésről, magányról, kínról, a lélek mélységeiben megbújó mérhetetlen vágyról.

Véleményem: 4/5

 Nagyon érdekes vállalkozás volt. Tetszett, hogy az írónő ismeretekkel rendelkezett Japánról (legalábbis én ezt éreztem). Hasznos volt a Heburn-féle átírás, így könnyebb volt velük együtt lélegezni. A leírások nagyon szépek voltak. Mivel én még nem jártam az országban, hogy ezek mennyire hitelesek, nem tudom megítélni, de véleményem szerint ez a regény legerősebb oldala.

Szereplők tekintetében Ayame volt a kedvencem, erős karakterre sikeredett, sokszor tudtam azonosulni a döntéseivel. A halálisten mivolta plusz izgalmat, varázslatot csempészett a sorok közé, pedig Japánban amúgy sincs kevés a misztikumokból. Bár személyisége sokszor túl szétszórt volt számomra,  hozott egy olyan hangulatot, ami csak a keleten játszódó történetekre jellemző.
Ayame kapcsolata Natsukival  ugyanezt az érzést erősítette bennem; szépen lassan bontakoznak ki az egymás iránti érzelmeik..
Összességében egy nagyon érdekes és különleges világba kalauzol el minket az írónő, mely egy nagyon erős kezdet, amennyiben szeretné ezt a vonalat továbbfolytatni.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése