Ezúton
szeretném megköszönni Illyana Sanara írónőnek és a Magyar Szerzők Könyvei
Magazinnak, hogy olvashattam a könyvet. Tudni kell rólam, nagyon szeretem a
japán kultúrát és az életszemléletet is. Egyik nagy vágyam, hogy megtanuljam a
nyelvet és eljussak az országba. Nem csoda, hogy nagy izgalommal vágtam bele a
regény olvasásába.
Illyana Sanara:
Vadmacskák - Az utolsó rókatündér
Fotó: Kovács Ági
Tartalom:
A japán népmesék bővelkednek csodás lényekben,
tanulságos és szívmelengető történetekben.
E könyv lapjain viszont találkozhatunk a szigetország mitologikus alakjaival, akik hús – vér emberekként élnek közöttünk.
Ayame, a „nem éppen világszépe csaj” tetoválóművészként tengeti napjait Sapporóban, Japánban. Tündérkeresztanya híján egy jakuza keresztapával kell beérnie, aki a széltől is óvja. Natsukival, egy felkapott rockbanda énekesével a közös törzshelyükön találkozik először. Nem a legszerencsésebben sikerül megismerkedésük, és ez nem véletlen; Natsuki megrémül a lánytól: egy halálistent sodort útjába a Sors.
Baljóslatot szimatolva kóbor kutya alakjában ered Ayame nyomába.
Még alig érintette, még alig szívta magába az illatát, amikor be kell látnia, hogy a lány, akitől annyira rettegett, akinek léte veszélyt jelent az élőkre, valójában létezésének legfontosabb szimbólumát hordozza.
Fájdalmas történet a rejtőzködésről, magányról, kínról, a lélek mélységeiben megbújó mérhetetlen vágyról.
E könyv lapjain viszont találkozhatunk a szigetország mitologikus alakjaival, akik hús – vér emberekként élnek közöttünk.
Ayame, a „nem éppen világszépe csaj” tetoválóművészként tengeti napjait Sapporóban, Japánban. Tündérkeresztanya híján egy jakuza keresztapával kell beérnie, aki a széltől is óvja. Natsukival, egy felkapott rockbanda énekesével a közös törzshelyükön találkozik először. Nem a legszerencsésebben sikerül megismerkedésük, és ez nem véletlen; Natsuki megrémül a lánytól: egy halálistent sodort útjába a Sors.
Baljóslatot szimatolva kóbor kutya alakjában ered Ayame nyomába.
Még alig érintette, még alig szívta magába az illatát, amikor be kell látnia, hogy a lány, akitől annyira rettegett, akinek léte veszélyt jelent az élőkre, valójában létezésének legfontosabb szimbólumát hordozza.
Fájdalmas történet a rejtőzködésről, magányról, kínról, a lélek mélységeiben megbújó mérhetetlen vágyról.
Véleményem: 4/5
Nagyon érdekes vállalkozás volt. Tetszett, hogy az írónő
ismeretekkel rendelkezett Japánról (legalábbis én ezt éreztem). Hasznos volt a
Heburn-féle átírás, így könnyebb volt velük együtt lélegezni. A leírások nagyon
szépek voltak. Mivel én még nem jártam az országban, hogy ezek mennyire
hitelesek, nem tudom megítélni, de véleményem szerint ez a regény legerősebb
oldala.
Szereplők tekintetében Ayame volt a
kedvencem, erős karakterre sikeredett, sokszor tudtam azonosulni a döntéseivel.
A halálisten mivolta plusz izgalmat, varázslatot
csempészett a sorok közé, pedig Japánban amúgy sincs kevés a misztikumokból.
Bár személyisége sokszor túl szétszórt volt számomra, hozott egy olyan hangulatot, ami csak a
keleten játszódó történetekre jellemző.
Ayame kapcsolata Natsukival ugyanezt az érzést erősítette bennem; szépen lassan bontakoznak ki az egymás iránti érzelmeik..
Ayame kapcsolata Natsukival ugyanezt az érzést erősítette bennem; szépen lassan bontakoznak ki az egymás iránti érzelmeik..
Összességében egy nagyon érdekes és különleges világba
kalauzol el minket az írónő, mely egy nagyon erős kezdet, amennyiben szeretné
ezt a vonalat továbbfolytatni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése