Interjú Szemán Zoltánnal

Szemán Zoltántól már volt szerencsém olvasni, mielőtt interjút készíthettem volna vele; úgy éreztem, emiatt biztosabb lábakon állok a kérdezés során. Igazán megszerettem a műveit, nagy megtiszteltetésnek érzem, hogy vállalta az interjú elkészítését!

Kérlek, pár szóban foglald össze a munkásságodat!

Amatőr hobbyírónak tartom magam, és azt hiszem, ez elég jól fedi a valóságot. Kedvenc zsánerem a sci-fi, fantasy, de szívesen elkalandozok a thriller és a könnyebb horror világába is. Úgy hiszem, a „középtávú” szerzők táborába tartozom, ami alatt azt értem, hogy a regényeim általában kétszáz oldal körüli hosszúságúak.

Mikor kezdtél el komolyabban az írással foglalkozni?

Talán sokakat meglep, de 2017-ben, már vén fejjel írtam meg az első regényemet. Igazából nem is akartam regényt írni. Támadt egy ötletem, leültem a laptophoz, hogy na, ezt most jól leírom, aztán mire befejeztem, megszületett az első művem, „A kapu őre”. Ezzel aztán eladtam a lelkem az ördögnek. Vagy a múzsának, kinek mi tetszik jobban.

Történeteid leginkább a fantasy-sci-fi vonalat erősítik. Mi az oka annak, hogy ezek mellett döntöttél?

Ebben a két műfajban látok akkora szabadságot, ami a kedvemre való. Valahogy úgy, mint az ember lakása. Megcsodálok egy barokk kastélyt, de nem lennék képes ott élni. Tetszik egy régi falusi ház, de semmi pénzért nem költöznék be. Nem érezném bennük jól magam.

Ki vagy mi inspirál alkotás közben?

Szívem szerint ketté venném a választ. Először, hogy mi az, ami leültet a billentyűzethez: bármi. Egy dal, egy filmben látott jelenet, vagy csupán egy jó kezdőmondat. Leginkább az utóbbi…

Ami pedig továbbvisz: a felfedezés, a kaland. Egyike vagyok azoknak a szerzőknek, akik nem tervezik meg gondosan a karaktereiket, nem építik fel fejben már jó előre a dramaturgiai ívet. Egyszerűen elkezdem írni a történetet, és sokszor még a közepén sem tudom, hogy mi lesz a vége. Ha úgy tetszik, egyfajta interaktív módon írok, ahol én vagyok a szerző, de az olvasó is. Ahogy telnek a sorok, úgy izgulok, örülök vagy szomorkodok a karaktereimmel és ez, a felfedezés, a játék öröme visz előre. Lehet, hogy bolondnak tartanak majd érte, de ha különösen jól sikerül egy-egy humoros rész, percekig vigyorgok, vagy éppen vihogok a képernyő előtt. Ugyanez igaz a szomorú részekre is, csak olyankor igyekszem lenyelni a torkomba szorult szomorúság-gombócot. Közben reménykedek, hogy majd az olvasók is így reagálnak, mikor azokhoz a sorokhoz érnek…

Van kedvenc íród ezekben a műfajokban?

Nos, a teljesség igénye nélkül:

Örök kedvenceim a (sci-fi) klasszikusnak tekinthető Ray Bradbury és Isaac Asimov. Magyar szerzők közül leginkább Nemere István művei hatottak rám. De például a kortárs szerzők közül megemlíteném Dragomán Györgyöt és Brandon Hackett-et, mert az ő munkásságukat is nagyra becsülöm. A teljes képhez hozzátartoznak a zsánertől eltérő, de általam mégis kedvelt szerzők, mint például Hegedűs D. Géza [A milétoszi hajós], [Az írnok és a fáraó], Gárdonyi Géza [A láthatatlan ember], Hunyady József [A fekete lovag] és Dékány András [Kossuth Lajos tengerésze], [Kalózok, bálnák, tengerek] könyvei is.

Novellásköteteid és regényed is forgalomban van már. Számodra melyiket élvezetesebb írni és miért?

Bevallom, erre nem tudok határozottan felelni, mert nagyon hangulatfüggő. Ami tény, hogy egyike a megszokott kis hülyeségeimnek, hogy általában, amikor befejezek egy regényt, rögtön utána írok egy-két novellát, akármilyen zsánerben. Kicsit olyan ez, mint amikor a versenyző lefutott X ezer métert, majd, hogy ne kapjon izomgörcsöt és agyvérzést, még megtesz egy laza levezető kört.   

Ha választanod kellene melyik könyved szereplője lennél a legszívesebben?

Akármelyik szereplő, aki a végén még életben van. Na, jó a viccet félretéve: még soha nem gondolkodtam ezen. Talán, a Niobé című könyvemből Thomas, a kirúgott robottechnikusból lett botcsinálta bányász, telepes és katona.

 Mivel elektronikusan és papírkötésben is kaphatóak a műveid felmerül a kérdés: mit gondolsz arról, hogy az e-book lassan átveszi a nyomtatott könyvek helyét?  Véleményed szerint, mi lehet az oka annak, hogy valamiféle versengés alakult ki a két platform között?

Mivel Új Zélandon élek, a nyomtatásban megjelent könyveim inkább csak a szerencsének és az Arte Tenebrarum kiadónak köszönhetik a létezésüket. Sajnos, ekkora távolságból nem igazán tudom megoldani, hogy minden művem megjelenhessen nyomtatásban.

Úgy vélem, hogy az ekönyv és a nyomtatott könyv viszonyának olyannak kellene lennie, mint a partvis és a porszívó kapcsolata: Mindkettő megfér a háztartásban. Mindkét eszköznek megvannak a maga előnyei és hátrányai, de végeredményben a feladatuk ugyanaz: a takarítás. Senki nem mondja azt, hogy nem veszek porszívót, mert már van partvisom és fordítva.

Nem hiszem, hogy az ekönyv valaha is kiszorítja a piacról a nyomtatott könyvet, és ez így is van rendjén. Viszont azt hiszem, hogy az ekönyveknek jelentősen olcsóbbaknak kellene lenniük, és a hazai kiadóknak a jelenleginél nagyobb hangsúlyt kellene fektetniük az elektronikus művek forgalmazására.

Néhány műved ingyenes a nagyközönség számára. Miért döntöttél így, és mi határozza meg, hogy melyeket engeded ki ilyen formában a kezeid közül? Mik a tapasztalataid az olvasók melyiket veszik szívesebben?

Az az igazság, hogy ha csupán rajtam állna, én ingyen adnám minden művem. Nem a pénzért írok, és nekem többet ér, ha olvassák a regényeimet, mintha csak gyűjtenék valahol a port. Az ingyenes könyveim listáján leginkább a régebbi műveim szerepelnek, illetve az olyan novelláskötetek, (A csillagok dala, A valóságon túl stb.) amikkel úgy éreztem, sok embert meg tudok szólítani.

Sajnos, a jelenlegi könyvárak nem igazodnak mindenki pénztárcájához, ezért is igyekszem nagyon alacsonyan tartani az áraimat. Az a száz-kétszáz forint, amibe egy-egy regényem kerül, inkább csak jelképes összeg, amivel az olvasó a könyvbe fektetett időmet, energiámat honorálja. 

Mire számíthatunk tőled legközelebb?

A minap fejeztem be, és jelenleg átnézés, javítás alatt áll a Szindikátus sorozat harmadik része. Kis szerencsével november végére már elérhető lesz a nagyobb elektronikus forgalmazók oldalain. Ám készülök egy kis (nagy) meglepetéssel is. Javában írok a komfortzónámtól abszolút távoleső, humoros, romantikus történetet. Kísérleti példánynak szánom, mivel a naplószerű történet főszereplője egy fiatal nő. Szégyen vagy sem, de még soha nem próbáltam a másik nem szemszögéből írni. Na, majd most… Legrosszabb esetben majd álnéven publikálom, és a jövőben messze elkerülöm ezt a zsánert.

A könyveket itt tudjátok beszerezni:
Google Play 

A szerző hivatalos írói oldala