A mai cikkben azokat a típushibákat és tapasztalataimat osztom meg veletek, amelyekbe a műfordítás, vagy kreatív írás első szakaszaiban botlik bele a lelkes kezdő. Remélem, hogy a cikk tanácsai és a tudat, hogy nem vagytok vele egyedül segítenek abban, hogy ne szegjék kedveteket a kezdeti nehézségek!
"Fejben jobban hangzott"
Az alábbiak természetesen irodalmi szövegekre vonatkoznak, nem szakfordításra, ahol a terminus technicusok (bejáratott szakszavak) egyezményes jelentése eleve gátat szabnak a hasonló problémáknak.
Ez bizonyára a szárnyukat bontogató, vagy már kifejezetten gyakorlott szerzőknek is ismerős dilemma lehet. A műfordítás esetében a folyamat a következő; elolvastad az adott szövegrészt, jó esetben magába szippantott, átélted a cselekményt, együtt lélegzel a betűkkel. Ám azokból a szavakból, amik eszedbe jutnak, sehogy sem szeretne olyan mondat összeállni, amely híven kifejezi a szöveg pontos jelentését és hangulatát.
Bizonyos szempontból könnyebb helyzetben vagy, mint a szerző, mert neked előre meg van szabva a tartalom, amelyet legrosszabb esetben szóról szóra tudsz követni. Más szempontból viszont nehezebb, mert a szerzőnek – valószínűleg – egy élénk kép élt a fejében, pontosan tudta, mit akar vele mondani, amit Te, részben olvasóként, érzékelhetsz másmilyennek is. Az is gyakran előfordul, hogy a szerző olyannyira világosan látta maga előtt a teljes képet, hogy elfelejtett megemlíteni belőle az olvasó számára fontos támpontokat.
Hogyan kerülhetőek el a hibák:
Amennyiben lehetőséged van rá, konzultálj minél többet a szerzővel; ő az egyetlen biztos forrása annak, mit hogyan értett vagy képzelt el.
Mindenképpen olvasd el a teljes szöveget, mielőtt belevágsz magába a fordításba! Nem csak azért, hogy tudd, mit vállalsz, hanem később sok logikai buktató utólagos javítását spórolod meg magadnak. Például, az egyik regényben – , amelyet angolból magyarra fordítottam – , a könyv háromnegyedéig nem volt konkrét leírása a főszereplő külsejének, csak célzások voltak rá, hogy mennyire hasonlít az édesanyjára. Az édesanyjáról már a regény elején megtudtuk, hogy lenszőke hajú, így automatikusan én is így képzeltem el más támpont híján a főszereplőt. A regény utolsó szakaszában került megemlítésre, hogy nem mellesleg hollófekete hajú, így igencsak siettem vissza korrigálni minden egyes részlethez, ahol bármikor is a hajáról volt szó előzőleg.
Tanács: Semmi pánik! A kiadók először biztosan fejezetről–fejezetre fogják tőled kérni a fordításokat, pontosan azért, hogy ellenőrizni tudják a munkádat, a szöveg következetességét és időben tudjátok javítani, ha valami nem a közös elképzelés szerint alakul. Nem egyedül a te válladat nyomja fordítóként a teher, hogy koherens és tökéletesen megszerkesztett szöveget publikáljatok.
Amikor makacskodnak a szavak
Ismerős az érzés, mikor fejben megfogalmazod a mondanivalódat, legyen szó akár irodalmi szöveg alkotásáról, akár magánbeszélgetésről, de leírva sokkal sutábban vagy kínosabban hangzik? Nagyon hasonló az előző dilemmához, hogy a Te fejedben a választott kifejezésekhez már kapcsolódik egy érzelmi töltet, amely viszont kívülről olvasva egyáltalán nem biztos, hogy megfelelően jön le.
Én írás közben:...és megcsókolták egymást...
Fejben: francba most le kéne írnom milyen volt a csók okéoké, ne pánkolj, menni fog
Én írás közben:...szenvedélyesen!
Fejben: tökéletes
|
Hogyan kerülhetőek el a hibák:
Ne érleld és forgasd túl sokáig magadban a szöveget, mert túlzottan átformálódik a saját, szubjektív érzéseid szerint. Inkább írd le nyersen lefordítva és később hozzáigazítod a kontextus hangvételéhez és stílusához, minthogy egy komplett új regényt hozz létre fordítás közben.
Bővítsd a szókincsedet, akármilyen nyelvpárban is fordítasz. Ennek sohasem szabad egy lezárt projektnek lennie. A nyelv egy hatalmas, élő rendszer, amelyben rengeteg kincsre lehet bukkanni. Nincsen olyan érzés vagy jelenség, amelyre elég egy-két darab megnevezés. Válogass és kutakodj bátran, amíg megtalálod azokat, amik szerinted a legjobban és legkifejezőbben csengenek a szükséges helyeken.
Tanács:
Tartsd észben, hogy a szerző lehet felfokozott és rendkívül érzelmes lelkiállapotban, miközben kitalálja a cselekményt és papírra is veti azt, fordítóként azonban szerencsésebb, ha higgadtan és tiszta fejjel állsz hozzá a munkádhoz. Ezzel elkerülheted azt is, hogy később a szerkesztővel parázs vitáitok legyenek arról, hogy a te szóhasználatod miért sokkal jobb vagy éppen rosszabb a javasoltnál, ugyanis higgadt állapotodban ezt nem fogod egy személyes szférádba való beletaposásnak és kritikának érezni.
Kritika vagy feedback?
Ha sikeresen hozzájutottál a lehetőséghez, megvívtál a nyelvi akadályokkal, ráhangoltad magad a teljes győzelemre, nem szabad elfelejteni, hogy még hátravannak a visszajelzések; akár szerkesztői, akár olvasói részről.
Mindkét esetben előfordulhat, hogy olyan visszajelzést kapsz, amelyet igazságtalannak és bántónak érzel. Ezeket személyiségtől függően olykor fokozatosan tanuljuk meg kezelni, így íme, az én eddig elsajátított tanácsaim.
Mindig különböztesd meg a kritikát a visszajelzéstől avagy a feedbacktől! A visszajelzés/feedback az az információ, amivel lényegileg tudsz mihez kezdeni, mert építő jelleggel közelít feléd. Felsorolja a hibákat, nem hallgatja el őket, objektív és egyben megoldási lehetőségeket, alternatívákat is felkínál a problematikus részekre. Indulatoktól, agresszív vagy gúnyos megjegyzésektől mentes és nem a személyedet támadja. Az ilyen visszajelzésekre mindig figyelj oda és járj utána a javaslataiknak, hiszen sokat segíthetnek abban, hogy piacképes munkát végezz.
Az ellenkezőjére, az úgynevezett trollkodásra, mely az internetes anonimitás virágkorában egy napi szintű jelenség, sohase reagálj. Ez nem könnyű, különösen azért, mert félted a karriered és tartasz tőle, hogy amit te elkezdtél nehézségek árán kiépíteni, azt más rosszindulatból és frusztrációból egyből derékba törheti. De interneten idegenekkel vitatkozni sohasem elegáns és intelligens dolog, arról nem is beszélve, hogy ha nem adod meg a figyelmet, sokkal hamarabb állnak tovább a következő panaszkodnivalóra. Ne érezd úgy, hogy magyarázkodnod kell olyannak, akinek örömet jelent, ha más munkáját szidja.
Ha maximalista személyiség vagy, talán gyakran elfelejtesz koncentrálni a pozitív visszajelzésekre. Ez mind a mentális egészséged, mint a karrieredben való lendületed miatt szempontjából is nagyon káros lehet. Az állandó léleksimogatás legalább ugyanennyire problematikus, de elengedhetetlen, hogy megtaláld az arany középutat az önsanyargatás és a közönség ignorálása között.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése